Brittany
2012 Január
A januárt a bulizásnak szenteltem, mivel annyi időt
vesztegettem el a búslakodással. Próbáltam minél felszabadultabb lenni, ismerkedni. Két hétvégén minden rendben is volt. Úgy
éreztem, hogy sikerült végre elfelednem Őt, vagy legalábbis elnyomni az érzést, hogy még mindig őt akarom. Szentül hittem, hogy most már én is eléggé erős
vagyok egy új kapcsolathoz.
Több fiú is versengett a kegyeimért, amit Németországban már
megszoktam, csak ott még nem tudtam mit kezdeni ezzel. Túlságosan frissek
voltak a sebek, amiket itthonról vittem magammal. De most, hogy késznek
éreztem átadni magam a szerelem már oly ismerős érzésének, még örültem is
ennek.
Egy nagyon kedves fiúval, George-dzsal randizgattam mostanában. Még nincs semmi köztünk, de eddig úgy tűnik, hogy eléggé jól
megértjük egymást.
A discóban táncoltunk a régi-új magyar barátaimmal együtt, és persze
George is ott volt körünkben. Szokás szerint nézegettem körbe tánc közben, hátha látok
valaki ismerőst, akit már nagyon rég nem. Ekkor pillantottam meg Rileyt, aki
éppen egy sráccal, ha jól emlékszem a nevére, Larryvel táncolt éppen. Az
e-mailjeiből tudom, hogy mi a helyzet. Már együtt vannak úgy 3 hónapja.
Szerencsére Riley az egyike azoknak a barátaimnak, akikkel
végig tartottam a kapcsolatot, és a barátságunk még most is annyira erős, mint
azelőtt, mielőtt elhúztam innen.
Odafutottam gyorsan, mire Riley szinte könnyes szemmel a
nyakamba ugrott.
- Istenem Brittany, micsoda meglepetés! Miért nem szóltál,
hogy hazajössz?
Biccentettem Larrynek, és gyorsan bemutatkoztam. Senkinek
nem szóltam arról, hogy hazatérek. Csak a család, és még a szüleim néhány
ismerőse tudott róla. Nem akartam, hogy az emberek el kezdjenek pletykálni
hirtelen hazatérésemről.
- Istenem Riley, annyira hiányoztál! Mindenki annyira hiányzott. El se hiszem, hogy pont itt futunk össze. Már keresni akartalak, de hát tudod, mindenkinek be kell számolnom arról, hogy mi volt velem az elmúlt években, és kissé besokalltam.
Riley megértően nézett rám, és megölelt még egyszer. A zenét túlharsogva kiabált a fülembe:
- Brit, találkozzunk holnap - mosolygott - amint látod, - itt feltűnően Larry felé biccentett a fejével - most nem alkalmas, de mindenképpen kell szerveznünk egy csajos napot!
- Persze drága, már nagyon várom!
Megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy a barátságunk ugyan olyan erős maradt, mint volt.
Elindultam a mosdók felé, hogy megigazítsam a sminkem, amikor majdnem szívbajt kaptam: Sandy, teljes életnagyságban, sétált el mellettem. Fokozott figyelemmel haladtam el mellette, kerültem a tekintetét, és imádkoztam, hogy ne ismerjen fel. Csak amikor már a tükör előtt álltam a mosdóban, akkor nyugodtam meg, hogy ezt most megúsztam.
Visszatértem a többiekhez, és élveztem volna az estét, ha nem akad össze a tekintetem Brianével. Huh, évek óta nem mondtam ki ezt a nevet. Brian. Tengerkék szemei a szívemig hatoltak. Hogy lehet valaki ilyen hatással rám? Még ennyi év után is? Álltam a tekintetét. A levegő felforrósodott. Most mitévő legyek?
Olyan durva, hogy ez a sztori rólad szól o_o tiszta tündérmese és ez tök jó :D nagyon jól írsz és imádom a blogod :) nagyon várom a kövit, hozd gyorsan.! :D <3
VálaszTörlésigen, tényleg durva :O :D és még felét se láttátok az egésznek! :D
Törlésigenigennagyonnagyon köszönöm ezt a kommentet, annyira boldoggá tett, hogy el se tudom mondani mennyire! köszönööööm imádlak! :)
vííí ez nagyon tetszik szuper jó és ááá nagyon jó gyorsan kövit:)*-*
VálaszTörlés:) köszii igyekszem, bár lehet most kicsit váratni fog magára, de tényleg nagyon motiválom magam!
TörlésKövetkezőt!:))
VálaszTörlés;) dolgozom az ügyön!
TörlésRégen írtam, bocsánat. Bár nem nagyon szeretem magam ismételni, itt mást nem tudok tenni. Fantasztikus, és már várom a folytatást, bár számomra Brian viselkedése kicsit fura..
VálaszTörlésBrian (az igazi) kicsit ilyen fura fiú :D de szerethető (mint látjuk) de ez már igazából a fikció része a mi 'szerelmi történetünknek' :D vagyis. majd a végén leírom, hogy mi volt valós... :) de minden esetre köszönöm a kommentet!
TörlésJajj, azt már nagyon várom :))
Törlés