Nem akarsz eléggé - 3. fejezet 2. rész

2008. December

Bocsi, nem is említettem még: van egy zenekarom, a Dark Paradise. Én vagyok a frontember és az énekes, és hamarosan, egészen pontosan februárban, lesz az eddigi legnagyobb fellépésünk a szomszéd kisváros középsulijának az éves iskolabálján.

Amikor olvastam az e-mailt, amiben árajánlatot kértek tőlünk, alig hittem a szememnek! Hisz Brian is oda jár! A Sors keze? Nem tudom, majd meglátjuk, hogy hogyan tovább.

A próba simán ment, eljátszottuk a még nehezen menő számokat, meg próbálgattunk néhány új hangbeállítást az ottani nagy tornaterem miatt.

Szereztem kottákat is, így tanultunk három új számot: a „Tell Me Lies”-t Ashley Tisdale-től, Kid Rock-tól az „All Summer Long”-ot és a Jonas Brothers-től a „Before The Storm”-ot. A többiek kicsit kiakadtak, hogy már megint egy új JoBros-szám, de hát Istenem! Imádom őket, erről igazán nem tehetek!

A bálig még vagy 2 hónap van, majdnem 3, mivel február közepén lesz, de én már a próba utáni napon átmentem Rileyhoz, hogy megbeszéljük, ki mibe megy.

- Rileeeeeey! Nem tudom, hogy mit vegyek fel! – siránkoztam.

- Jaj, Brit. Könyörgöm. Van vagy 1000 ruhád, és még neked nincs mit felvenned?

- Helló?? Még csak nekem tűnt fel az a tény, hogy Brian is ott lesz, és nekem lélegzetelállítóan kell kinéznem?

.- Jó, jó vágom. Már tudom is, hogy miben kéne menned.

Az én összeállításom végül is egy fekete pánt nélküli koktélruha lett aminek az alján van egy kis tüll rész, pink Converse-zel. Könyörgöm, egész éjszaka talpon kell lennem!

Riley pedig egy cuki fehér koktélruhában fog jönni, zöld magas sarkúval (kedvenc színe :) ). Legalább már ez is le van tudva.

Másnap, mint oly sokszor, osztálytársaink Rikki és Rony, az ikrek, társaságában ültünk a szüleik kávézójában.

- És…? Mikor jöttök össze? – kérdezte Rony kissé unottan.

Ő valahogy mindig is felsőbbrendűnek érezte magát, de azért jó fej is tud lenni, ha éppen egy olyan pillanatot kap el vele az ember.

- Összejönni? Én még csak ott tartok, hogy tetszik – mondta Rikki összezavarodva.

Ő pedig mindig az volt, aki gyakran lemaradt egy történet részleteiről.

- Én is mondhatok valamit? – vágtam közbe.

Mindketten elcsendesedtek, és figyeltek.

- Mint már oly sokszor elmondtam, nem is ismerem személyesen.

- Ezen könnyen segíthetünk – mosolygott Rikki, és sokatmondó pillantást váltott a nővérével, Ronyval.

Riley és én egy „mi van?”nézést váltottunk, amit Rony észrevett, mert a bejárathoz közelebb lévő boxok felé mutatva elkezdett nevetni, mire egy általam oly sokszor áhított arc kezdett felénk nézegetni a hárommal odébb lévő asztaltól.

„Ilyen nincs”, gondoltam magamban! Pont Briannek és Sandynek kell ott ülniük?

Mivel kíváncsi természet vagyok, én is elkezdtem arra felé sandítgatni, és pont elkaptam Brian tekintetét, majd gyorsan lesütöttem a szemem, és arra gondoltam, „biztos mögöttem, van valami, és azt nézi.” Megfordulva nem láttam mást, csak az ajtókat, amik a mosdókhoz vezettek, így hát visszafordultam. Újra felnéztem. Még mindig erre nézett.

- Riley, ne nézz oda feltűnően, de mintha Brian engem nézne – súgtam oda neki.

Riley lopva odanézett, majd válaszolt:

- Totálisan biztos vagyok benne, hogy TÉGED néz! – vigyorgott Riley.

A legjobb barátnőmnek csak hiszek. Hát felnéztem végre a még mindig forró teámról, de ő még mindig nézett. Ez jó jel.

A csajokhoz fordulva mondtam nekik:

- Figyi, hogy legyen mentőövem, ha a barátnője idenézne, nem lehetne, hogy hülye, átlagos dolgokról beszélnétek, mint az idő, vagy a suli? Tudjátok, hogy könnyen bekapcsolódhassak?

- Persze, falazunk, nyugi – mondták a csajok, majd újra Brianrenéztem, akit látszólag most egyáltalán nem érdekelt a barátnője.

Basszus, azok a gyönyörű kék szemek: el lehetne veszni bennük! Hirtelen olyasmi történt, amire végképp nem számítottam! Rám mosolygott! Brian. RÁM! El sem akarom hinni! Majd hirtelen Sandyhez fordult, aki már fordult is hátra.

Brittany, nyugi, ne feledd! Beszélgetés, csajok, kapcsolódj be, lélegezz!!! Még pont időben, és én is elkezdtem röhögni a csajokkal, bár fogalmam sincs, hogy min.