Nem akarsz eléggé - 7. fejezet

Drága Olvasóim! :)
Ez az első, hogy külön szólok hozzátok. Minden egyes drága olvasómnak szeretném megköszönni azt a sok szeretetet, és segítséget, amit kaptam! Nélkületek nem ment volna, és ezt nem azért mondom, mert baromi jól hangzik, és ettől fontosnak érzitek Magatokat :D hanem mert így is érzem. Ha nem lenne a Ti támogatásotok, sz*rt se érne ez az egész. Nagyon szépen köszönöm, és ahogy ígértem, átléptük az 50es napi megtekintést, tehát itt a következő rész - jó estét, jó olvasást! :)

Brittany

2009. Február

Úgy véltem, hogy a banda készen állt. Készen vagy a nyerésre, vagy a bukásra. Bár a nyerést jómagam is inkább lehetségesnek tartottam. Az óriási repertoárunkkal biztos, hogy sikert aratunk. Már el is döntöttük a többiekkel, hogy veszünk fel kívánság-dalokat is. Bárki kérhet, és ha ismerjük, akkor eljátsszuk. Még rövid üzeneteket is küldhetnek, amiket majd én mondok be. Remélem sok pár talál így egymásra. Bárcsak ez az én esetemben is ilyen egyszerű lenne. Briannel már hónapok óta beszélgetünk, sőt január végén még találkoztunk is. A randin sétálni mentünk. Együtt bebuszoztunk a nagyvárosba, ami úgy körülbelül fél órára van, majd a városban sétálgattunk, és beültünk egy kávézóba. Jól telt a nap, és láthatólag ő is élvezte. Nem vártam, hogy a randi végén megcsókoljon. Isten igazából nem nagyon voltak elvárásaim az egésszel, mert tudtam, hogy még mindig Sandyvel jár. Szóval, ha belegondolok, majdnem velem csalja a barátnőjét. Mármint olyan értelemben, hogy hogyha történne valami köztünk, és Sandy megtudná, természetesen én lennék a hibás. Ki más? Világ életemben mindig mindenért én voltam hibáztatva.

De Brian most már dönthetne. Igazán. Ideje lenne. Folyamatosan csak azt hajtogatja, hogy mennyire fontos vagyok neki, és hogy már nem kell sokat várnom arra, hogy végre együtt legyünk. Én már nem tudom. Már nem is nagyon érdekel, hogy hogyan lesz. Túljutottam egy holtponton, amikor már teljesen mindegy: ha összejövünk, akkor örülök neki, ha nem, hát nem. Fájni fog, de még mindig jobb, mint kétségek közt élni.

Én nem akarom Briant választások elé állítani. Kegyetlen lenne, és ez az ő élete, bár igaz, a sorsunk mostanában egészen eggyé fonódott.

A bálra visszatérve, még mit sem tud arról, hogy a Dark Paradise játszik. Legyen ez meglepetés. Ennyi nekem is jár.

A bál estélyén Rileyval lázasan készülődtünk.

A nyitótánc este 7-kor volt, tehát nekem már olyan fél 6 körül ott kellett lennem a bandával, hogy mindent be tudjunk állítani, és hangpróbát tartani.

Iskola után gyorsan ebédeltem, letusoltam, hajat mostam, majd megszárítottam. Bemelegítettem a hajsütővasat, majd gyönyörű loknikat varázsoltam magamnak. Riley ebből a szempontból könnyebb helyzetben van, mivel a haja természetesen göndör.

Felöltöztünk. Meg kellett állapítanom, hogy tényleg ellenállhatatlanul néztünk ki. A pink Converse-ek csak úgy virítottak a lábamon, hatalmas kontrasztot képezve. Imádtam, ha valami ekkora látványt vált ki. Skorpió lévén imádom a feltűnő dolgokat, és szeretek különbözni. Kifestettük egymást. Riley szemfestéke gyönyörű zöldes árnyalatokban pompázott, ami gyönyörűen illett a zöld cipőhöz. Nálam a rózsaszín árnyalatait részesítettük előnyben. Ilyen gyönyörű sminkem még talán nem is volt.

Mikor odaértünk a kastélyhoz, amiben a bált rendezték, már a szervező osztály ott volt. A szívem a torkomban dobogott, hiszen tudtam, hogy Brian is ott lesz. Bementünk az ajtón, és ki fogadott? Eltaláltátok, Brian. Meglepődöttséget és még valami mást észleltem az arcán, amit nem tudtam hova tenni. Végigmért, nem egyszer, és elégedetten nyugtázta, hogy ő is rózsaszín inget viselt, ami remekül illett az én összeállításomhoz. Majd végre megszólalt:

- Brit, nem is tudtam, hogy jössz, de amúgy is, még csak a szervező osztály lehet itt, meg a zenekar. Sajnos nem engedhetlek be – szánakozott.

- Semmi baj, Brian. A zenekarral vagyok. Emlékszel, hogy mondtam, hogy nagy fellépésünk lesz? Erről beszéltem! Hát nem izgalmas? – ujjongtam.

Viszont nagyon is úgy tűnt, hogy ő kicsit kényelmetlenül érzi magát.

- Nem is tudtam, hogy ti fogtok játszani – feszengett. Láttam, hogy ezt nem így tervezte. Lerítt róla, hogy ideges.

- Remélem, hogy megnézel minket. Azt mondtad, szívesen hallanád, hogy hogyan játszunk – csacsogtam tovább – de most mennem kell. Tudod, még be kell állítanunk mindent. Szia Brian. Jó szórakozást!

Majd időt sem hagyva neki a válaszra továbbálltam.

Elindultam a tornaterem felé. Tudniillik az iskola a kastélyban van, ezért az egyik szárny egy része át lett építve tornateremnek, nem nagy, de a célnak megfelel. A banda többi tagja már várt rám, a dobok már álltak, éppen az erősítőket szerelték. A hang technikusunk, Adam, már tűkön ült, hogy végre próbáljunk ki mindent. Meg is történt a próba. Remekül zajlott. Eljátszottunk egy-két számot, és istenien szólt mindegyik.

Kaptunk az igazgatótól egy termet az emeleten, ahol lerakhattuk a cuccainkat, és pihenhettünk, amíg nem kezdődött a show.

Már fél 8 volt. Én végig a teremben maradtam, nem akartam látni, hogy hogyan illegeti magát Sandy Brian karjaiban. Bár szívesebben táncoltam volna vele én. Beénekeltem, majd lesiettem. A folyosó megtelt emberekkel, gyönyörű ruhákban. Volt persze néhány, akik nem épp alkalomhoz illően öltöztek, de hát erről már nem én tehettem.

Besiettem a tornaterembe, váltottam pár szót a fiúkkal (bár még nem mondtam, a banda többi tagja fiú), és úgy döntöttünk, hogy kezdünk.

- Szeretettel köszöntünk mindenkit! Remélem, hogy legalább annyira jól érzitek magatokat, mint mi. Egész este küldhettek számot, és ha ismerjük, akkor eljátsszuk. Rövid üzeneteket is küldhettek, én fogom őket továbbítani. De hát nem is akarok tovább beszélni, kezdjük is el. Fiúk? – hátranéztem, és láttam hogy a fiúk felől mehet. És elkezdtünk játszani. A teremben egyre többen lettek. Nagyon izgultam, de isteni érzés volt a színpadon állni. Az emberek láthatóan jól érezték magukat, amit én a zenének tudtam be, de lehet, hogy csak az alkohol tette.

Minden esetre jó volt a hangulat. Fél 12-kor volt a tombola, de éjféltől újra a miénk volt a terep. A tombola előtt nem is vártam Briant, hogy megjelenjen. Tudtam tőle, hogy egészen éjfélig a bejáratnál fog karszalagokat ragasztani.

Épp egy OneRepublic számot játszottunk, amikor megláttam Briant Sandyvel lassúzni. Azt hittem, hogy ez már nem tud érdekelni, és Brian dönteni fog, de nem gondoltam, hogy ilyen egyszerűen elvesztettem a csatát. Nem veszthettem el! Nem, nem és nem!