Nem akarsz eléggé - 5. fejezet

Brittany 

2008. December

A kávézóban történteket még mindig alig tudtam felfogni. Brian mosolygott? Rám? Ez szinte már csodával határos. Miután viszont Sandy ellenőrizte mosolya tárgyát, vagyis engem, inkább nem kockáztattam, hogy még egyszer elvesszek azokban a gyönyörű szemekben. Inkább a csajokkal folytattam a beszélgetést, majd olyan negyed óra múlva távoztunk, persze fizetés nélkül, mivel az ikrek meghívtak minket. Ez azért nagyon kedves tőlük.

Riley még átjött hozzám kicsit, mert még volt egy óra, amíg a szülei érte jöttek volna. Az egy órát megállás nélkül végigbeszéltük. Brianről meg fiúkról úgy általánosságban. És persze a bálról, ami úgy tűnt, hogy egyre vészesebben közeledik. Meséltem neki a próbáról a bandával, de Riley megnyugtatott, hogy biztos minden tökéletesen fog sikerülni, hiszen már eddig is játszottunk kisebb közönségnek. Ez sem lesz nagyon más. Persze, nem hát. Azzal a különbséggel, hogy ott voltak húszan, most meg 1000 ember fog hallgatni minket.

Hirtelen csengetést hallottam, megjöttek Rileyért. Gyorsan felvettem a kabátomat, kikísértem Rileyt. Ölelés, puszi, a szokásos. Majd gyorsan visszafutottam a házba. Már sötét volt odakint. Ez nem meglepő decemberben, engem mégis szinte megrémített, hogy milyen gyorsan telnek a napok egymás után. Szinte összefolynak.

Gyorsan bekapcsoltam a gépemet, és elkezdtem internetezni. Elvégeztem a szokásos rutinokat, e-mailek lecsekkolása, közösségi portálok, majd a legvégén az MSN. Mire felmentem MSNre már vagy egy óra eltelt azóta, hogy Riley hazament.

Már éppen azon voltam, hogy ráírok, mert éppen ugyan ebben a másodpercben jött fel, amikor megláttam, hogy legfelül ez az írás fogad: egy új személy szeretné felvenni a partnerlistájára.

Hát jól van, nézzük ki az. brian.n@yourmail.com. Te jó isten. Ez csak Brian lehet! Elfogadás. Egyszerre!

Néztem, ahogy a kis emberke a neve mellett szürkéről zöldre váltott. Mintha évszázadok teltek volna el. Az idő csigalassúsággal haladt előre. Mögöttem az óra kattogását már-már lassan olyannak hallottam, mintha lelassulna, majd a végén megállna.

Ekkor a képernyőm alján megjelent egy narancssárgán villogó ablak. Brian üzenetet küldött. Te szentséges Úr Isten. Azt hiszem, hogy el fogok ájulni. Még a kurzort is csiga lasssúsággal mozgattam. Nehogy valami balul süljön el. Majd megnyitottam.

Brian üzente:

Szia.:)

Oké, azt hiszem, rosszul vagyok. A pillangók csak nem akarnak nyugton maradni a gyomromban.

Óvatosan elkezdtem gépelni.

Brittany üzenete:

Sziaa .:)

Majd láttam, hogy Brian ismételten gépel.

Brian üzenete:

Ne haragudj, hogy felvettelek. De már többször is láttalak, és nagyon szimpatikusnak tűntél. Remélem nem baj, hogy írok.

Még ő kér elnézést. De édes. Te jó Isten. Még jobb mint amilyennek elképzeltem.

Brittany üzenete:

Nem baj, dehogyis. Én is láttalak már. De nem gondoltam volna, hogy egyszer majd beszélni fogunk.

Küldés. Már vártam, hogy lent újra megjelenik, hogy ő ír. De most valahogy mégsem akaródzott neki. Biztos hülyének néz most. Jaj minek írtam, hogy én is láttam már?

De akkor megjelent a várva várt szöveg. Brian éppen ír.

Brian üzenete:

És hogy vagy ma?

Brittany üzenete:

Nagyon jól, köszönöm, csak nem szeretem, hogy ilyen sötét van, mert félek a sötétben. :$ és te hogy vagy?

Brian üzenete:

Köszi, egyre jobban:).  És hogy telt a napod?

Brittany üzenete:

Egész jól, de meg kell mondjam, kicsit lassan. És egyre inkább nincs kedvem arra gondolni, hogy hamarosan február lesz. Még annyit kell próbálnom a bandámmal…

Brian üzenete:

Banda? Te is játszol hangszeren?

Brittany üzenete:

Igen, zongorázom, de itt csak énekelek. Olyan frontember féleség vagyok. Meg Manager. Én egyengetem az utunkat. Már voltak kisebb fellépéseink, de most egy nagyra készülünk. És már izgulok, remélem jól sül el.

Brian üzenete:

Ebben biztos vagyok. Majd egyszer meghallgathatlak titeket?

Te jó Ég! Tényleg kíváncsi arra, hogy mivel foglalkozok, és hogy milyen a banda. Ez annyira… kedves. Tényleg. De úgy tűnik, hogy fogalma sincs arról, hogy az a „nagy fellépés” az ő iskolájában lesz.

Brittany üzenete:

Persze, hogy megnézhetsz minket. Örülnék neki.

Brian üzenete:

És hány éves is vagy pontosan?

Brittany üzenete:

Egészen pontosan 15. És te?

 

Brian üzenete:

Én 19. 

...