Oh, Love! - 1. fejezet "A koncert"

*egy hónappal korábban*

Ahhoz képest, hogy már október volt, az éjjelek még nem voltak túlzottan hűvösek. Sőt.
Persze ki gondolt akkor még arra, hogy pont aznap, mikor Győrbe akartak koncertre menni, elromlik az idő. Nem is kicsit.
Ahogy felszálltak a vonatra, elkezdtek beszélgetni. Már egy ideje nem látták egymást. Nagy kontraszt volt a két lány között - bárki láthatta. És milyen jól látta: Tényleg teljesen mások voltak. Annyira különböztek, hogy azt már nem lehet fokozni.
- Rebeka, olyan rég nem találkoztunk... de örülök, hogy eljössz velem Supernem koncertre. Jézusom. Már alig várom!!
Lilla alig tudta leplezni azt, hogy mennyire izgult. Volt már nagyobb koncerteken, többek között Pitbull és Sean Paul koncerten Bécsben, de azért egy klubkoncert... az mégis, olyan intim, nem a nagy tömeg a hatalmas sportcsarnokokban. Csak egy egyszerű egyetemi klub, és a nép.
- Persze, hogy eljövök veled, hiszen tudod, mennyire imádom Papp Szabit. A gitárosról meg ne is beszéljünk - áradozott. Persze, mindig csak a gitárosok...
Csornán járt a vonat, amikor megcsörrent Rebeka telefonja.
- Uuuuh ez a Peti - a szemei csak úgy csillogtak.
- Öhm. Oké? - mondta Lilla értetlenül.
Rebeka felvette a telefont, és az út maradék kb. negyed óráját végigdumálta. Lilla közben mosolygott a párbeszéd azon részén, amit ő is hallott, majd egy pontnál elővette mp3 lejátszóját, és inkább zenét hallgatott. Búsan bámult ki a tájra, amit már oly sokszor látott, de még mindig volt nap, amikor felfedezni vélt valami újat. Gondolatai gyorsan cikáztak, előjött az önvád, a kétségbeesés és a frusztráltság, majd újra azon kapta magát, hogy agya azon dolgozik, hogy ésszerű magyarázatot találjon arra, hogy ő miért nem talál senkit. Gyomra összeszorult és bár próbálta elfojtani ezeket a gondolatokat, valahogy azok mégis győztek és csak húzták őt egyre mélyebbre. Mikor már azon a ponton volt, hogy hazamegy a következő vonattal, mihelyst Győrbe érnek, Rebeka végre letette a telefont, és óvatosan megbökte Lilla kezét.
Mint amikor bungee jumpingolsz, és visszaugrik a kötél, úgy jött vissza Lilla a valóságba.
- Olyan édes! - kezdte Rebeka.
Lilla, bár nehezen, de mosolyt erőltetett az arcára, és kérdezte:
- Igen? Na, ennek nagyon örülök - igyekezett, viszont nem teljesen gondolta komolyan. Nagyon szerette Rebekát, de barátságukat egyszer már szétzúzta egy fiú. Nem akarta, hogy újra ez történjen.
- Én is! Szerintem jövő héten találkozunk. Azt mondta, hogy majd várni fog a sulinál.
- Ohha. Aztán nehogy lemaradjak ám mindenről - ütötte játékosan oldalba Lilla Rebekát - mert különben bajok lesznek.
Mind a ketten nevetésben törtek ki, majd ez lassan elhalkult és újra csak ültek egymás mellett. Ez egy ilyen barátság volt. Ha Lilla nem beszélt, senki nem beszélt. Rebekából csak néha lehetett kihúzni egy "igen"-t vagy egy "nem tudom"-ot, de különben nem volt bőbeszédű, ami az igazat megvallva, zavarta Lillát. Akármennyire is szerette ezt a barátságot, elgondolkozott rajta, hogy valóban ő akarja-e fenntartani az egészet, önerőből. Akárhogyan is nézzük, ez szinte lehetetlen, és kész öngyilkosság.
Győrben végigmentek az állomáson, majd elindultak a sétálóutca felé.
- Tudod, mivel még van majdnem két óránk a koncertig, elmehetnénk a Frei Caféba. Annyit hallottam már róla, de még sohasem voltam ott.
- Felőlem - mondta Rebeka - tudod, hogy merre kell menni?
- Persze, gyere!
Útközben Lilla beszélt, szokás szerint, és csak Rebeka reakcióit nézte, mivel választ nem nagyon kapott. Az az érzése támadt - ismeretségük alatt nem először - hogy Rebeka lenézi. Túl naivnak tartja. Gyerekesnek. Olyan érzése támadt, mintha Rebeka nem úgy kezelné őt, mintha egy "szinten" lennének. Hanem ő, Lilla, valahol lejjebb van a ranglétrán. Pedig tudta, hogy ez nem így van. Csak azért, mert neki nem volt a suliban biológiája meg kémiája - két tantárgy, amit Rebeka imádott - még nem jelentette azt, hogy hülye. Vagy a tény, hogy Lilla nem volt olyan nyitott, mint ahogy azt Rebeka elképzelte magának, sem lehetett volna hátráltató ok. Minden ember más, ettől szép az élet. Ha Lilla úgy érzi jól magát, hogy csak a barátaival nagyon közvetlen és nyitott, akkor így kell őt elfogadni, nincs mese.
Beültek a kávézóba. Kint az idő már kezdett egyre hűvösebb lenni, így már várták a forró kávét.
Talán a kávé, talán a hely hangulata miatt mégis többet beszélgettek a megszokottnál - vagyis nem CSAK Lilla beszélt, hanem Rebeka is jobban belevonta magát a beszélgetésbe.
Tisztában voltak vele, hogy a koncerteknél kivétel nélkül mindig késés van a kezdésnél, így hát amikor a Széchenyi téren 8-at ütött az óra, elindultak a Bridge (egyetemi klub Győrben) felé.
Lilla annyira nem volt kíváncsi az előzenekarokra, viszont kint a parkban meg már fázott, így úgy döntöttek, hogy bemennek, lesz ami lesz.
A bejáratnál nem volt nagy sor, kifizették a belépőt, leadták a kabátjaikat és bementek. Már sok fiatal volt bent, de többre számítottak. Lilla körbenézett. A modern "művészet" keveredett a régi, még a kommunista időkből származó építészettel... de meg kellett állapítania, hogy nem rossz hely. Ahogy ott álltak, egyszer csak kinyitották a két szárnyú ajtót, ami egy nagyobb terembe vezetett.
Fél 9 volt.
- Bemenjünk?
- Aha, miért ne - mondta Rebeka.
Megálltak a színpad előtt, ami viszonylag nagy volt, ahhoz képest, amilyennek előtte képzelték. A hangszerek már mind a színpadon, hátul mozgolódás, ahogy a roadok még pakolgattak.
A falakon körülbelül derékmagasságig sötét ébenfa berakás, fa parketta, tiszta 80as évek. Lillát a szülőfaluja kultúr-házára emlékeztette.
Előttük már jó páran bementek, néhányan a fal mellett álldogáltak, viszont akik már jobban fel voltak oldódva, ők már a színpad előtt álltak sörrel a kezükben és alig várták, hogy a "Plastic Bitch" színpadra lépjen. Se Lilla, se Rebeka nem hallott még soha erről a zenekarról, valahol a lelkük mélyén meg is kérdőjelezték, hogy egyáltalán jól tették-e, hogy megnézik az előzenekarokat.
A "Plastic Bitch" nem hagyott mély nyomot bennük, azt leszámítva, hogy az énekes végig úgy izzadt, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel, pedig amúgy nem tartották rossz pasinak. A zenéjük egész jó volt, de a lányok már türelmetlenül várták a Supernemet. Persze még várhattak, hiszen közben még volt még egy előzenekar, a "Fish!".
- Kimegyünk a mosdóba? Úgyis még a színpadon rendezkednek.
- Aha, oké, menjünk.
Lilla utat tört maguknak a tömegben. Milyen szerencse, hogy ilyen zenekarok koncertjén több a srác mint a lány, így nem volt nagy sor a lány wcben. Lilla pont kezet mosott, amikor a megállt mellette egy lány, akinek vörösbor színű nadrágja volt. Egy nagyon közvetlen barátnőjétől tanulta, hogy a lányokkal úgy a legkönnyebb barátkozni, ha megdicsérsz rajtuk valamit.
- Imádom a nadrágot színét! - mondta végül - és még komolyan is gondolta.
- Jaj kösziiiiii - válaszolt a lány, aki látszólag már túl volt pár pohár... akármin - ti is a "Fish!" miatt jöttetek?
- Nem, igazából nem ismerjük - nézett Lilla kérdően Rebekára - milyen zenét játszanak?
- Fuuuuu nagyon jót. Majd meghalljátok, tetszeni fog!
- Magyarul énekelnek, vagy angolul?
- Magyaruuul leginkább. De hallgassátok meeeeg! Most megyek, szerzek magamnak egy jóóó helyet elől!
Azzal eltűnt a szemük elől, és nem is látták többet.
- Visszamenjünk? - kérdezte Lilla.
- Menjünk, a csaj szerint jó lesz. Hogy kezdtél amúgy beszélgetni vele?
- Megmondtam neki, hogy tetszik a nadrágja színe. Ez mindig beválik.
- Hmm - hümmögte Rebeka.
Lillát zavarta ez a csend. Mikor beszélgetnek végre, mint a normális barátnők?
A "Fish!"t fergetegesnek találták, pont ahogy a csaj mondta nekik a koncert előtt. Kicsit hatásvadász-zene, de ezt a zenekar is vallja magáról, akkor meg mi baj lehet? A szöveg vicces, rímel és ők tényleg jó hangulatot csinálnak a fellépéseik alatt. Rebeka még a gitáros pengetőjét is megszerezte.
Most, hogy minden koncertező teljes mértékben fel volt pörögve, a lányok alig várták, hogy jöjjön a "Supernem". A "Fish!" után sikerült bepréselniük magukat az első sorba egy-pár fura ember mellé, akik egész végig arról beszéltek, hogy ők body-surfölni akarnak...
Ez volt a lányok első "Supernem" koncertje, de megfogadták, hogy ha a közelükben lesz újra, ők tuti ott lesznek. Hihetetlen hangulat volt, és ők ezt újra át akarták élni. Újra meg újra.