Nem akarsz eléggé - 17. fejezet

Édes drága Olvasóim :)

Közkívánatra a fiúk szemszöge fog következni, egészen pontosan Chrisé.

*****

Chris

.......
- Srácok? - kérdeztem.
Semmi. Végül Annie törte meg a csendet.
- Lemegyek a konyhába, és főzök egy teát. Chris - nézett rám - gyere, segíts!
- De én... - kezdtem volna.
- Nincs semmi de - vágott közbe Annie szemeit forgatva - Jössz, és kész.
Nem menekülhettem. Ha Annie a fejébe vesz valamit.... Nők...
Ahogy Brian mellé ért, gyorsan a fülébe súgott valamit, de amint mögéjük értem, kézen fogott, és lerángatott a konyhába.
- Mi ez a sietség, Annie? És mi volt ez? És...?
- Ne kérdezz már annyit. Legyen elég annyi, hogy Brit és Brian nem most találkoztak először, és van elég megbeszélnivalójuk. Csak szívességet teszünk nekik.
Brian ismeri Brittanyt? Mi a fene. Ez azért durva. Soha nem beszélt róla. Tudtam, hogy volt valaki, aki miatt Sandyvel még pár éve nagyon összevesztek, de... na várjunk csak, hiszen az a lány Brittany volt!
- Brittany miatt veszett össze Sandyvel?
Annie, aki eddig háttal állt, és a teafőzéssel volt elfoglalva, lassan letette a vizes kancsót, és rám nézett.
- Chris, ezt meg honnan veszed?
- Csak úgy összeállt a kép. Brian soha nem beszélt egy csajról sem. Viszont ha ismerik egymást, és régebbről, akkor valószínű, hogy Brittany miatt volt a veszekedés. Más lány nem jöhet szóba... Ráadásul, te mondtad, hogy Brittany most Németországban volt. Tehát...
- Jó, elég, elég - vágott közbe Annie. - Tényleg Brit miatt volt a veszekedés. De te erről semmit sem tudsz. Esküdj!
Wow, Annie szemei szikrát szórtak.
- Jól van, jól van, esküszöm! Csak nyugodj már meg...
- Akkor jó. Nem szeretném, hogy Brian engem okoljon mindenért.
A konyhában ülve csend szállt ránk. Mind a ketten gondolkodtunk, és vártuk, hogy megfőljön a tea. Vajon miről beszélhetnek éppen? És ami még fontosabb, hogy szalaszthatott el egy ilyen lányt Brian? Normális ez??? Na majd meglátjuk, hogy kié lesz Brittany.
- Kész a tea - mondta Annie - szólsz nekik? Nincs kedvem lépcsőzni. Megint.
- Hmm... - sóhajtottam - persze, felmegyek.
Felmentem a lépcsőn. Néztem, de nem láttam, csak mentem felfelé.
- Héé, kértek teá - néztem fel - wow!.
Azt hiszem, pont egy csók előtt zavartam meg őket... Örüljek, vagy csalódott legyek?
Gyorsan elléptek egymástól, és mind a ketten zavarba jöttek.
- Megzavartam valamit? - mondtam, de alig tudtam elfojtani egy mosolyt.
. Neeeem, nem dehogy - hadarta Brittany. Az ágyhoz lépett, felvettea táskáját, és a kardigánját. - Én kérek teát.
- Én nem vagyok szomjas.
Brian hangja érdes volt, szemében szomorúság.
- Brian, ne már, gyere te is - noszogattam. Ebből még akármi is kisülhet, én meg kíváncsi vagyok.
- Dolgom van - mondta röviden, ezzeé sarkon is fordult, és eltűnt a szobájában.
- Mi volt ez? - kérdeztem.
- Semmi Chris, az ég világom semmi - sóhajtott Brittany. - Milyen teát főztetek? Remélem zöld teát, az a kedvencem.
- Nem, gyümölcsteát.
- Oh. Na nem baj.
Odaértünk a lépcsőhöz, félreálltam, és magam elé mutattam.
- Csak a hölgy után - vigyorogtam.
Brittany végre elmosolyodott.

- Köszönöm.
Oh, igen, az udvariasság mindig fél siker.
Ahogy leértünk a konyhába, Annie már teli bögrékkel várt minket.
- Melyiket kéred? - kérdezte Brittanyt.
- A rózsaszínt - mosolygott Brittany.
- Valahogy sejtettem - nevetett Annie.

*****

Egyenlőre Chrisből ennyi ^^ . Remélem örültök, hogy egy kicsit az ő fejébe is bepillanthatattok. (ez egy nehéz szó :D ki se tudnám mondani, most valahogyan ideírtam :D )
A következő rész Brian szemszögéből lesz, és igyekszek majd továbblendíteni a történeten. Tudom, most kissé részletesebben van minden, és már jó pár rész óta ugyanazon a napon vagyunk, de remélem megéri várni a folytatásra :))

Ja amit még mondani akartam - ezt a részt nehéz volt megírni, mivel Chrisről még nagyon keveset tudunk. De elmondom, hogy hogyan lesz - most jön egy Brianes rész, aztán egy Brittanys. Aztán mivel tudom, hogy hogyan szeretném, utána egy újabb Chrises, mert meg fogunk tudni pár dolgot a drága kis cukifiúról. :D
Erről jut eszembe. Tegnap találkoztam vele este buliban. Vagyis már ma hajnalban, olyan kettő körül. Édes pofa. Mondtam neki, hogy múltkor egyik buliban lekönyökölte a fejem (tudniillik kb. 30 centivel magasabb mint én, tehát vagy kéééét méter magas) és utána ott ölelgetett, hogy ne haragudjak :D Azt mondta, rémlik valami, de nem szokott nagyon magánál lenni bulikban, szerintem kamuzott.
Ja és kb most beszéltem vele először. XD
Na igen, erről ennyit.

Maradjatok hű olvasóim, a napokban újabb résszel jelentkezem! Imádat van!

PeaceAndLove <3

B.