Nem akarsz eléggé - 15. fejezet

Édes drága Olvasóim!  :)

Még mindig nagyon restellem, hogy nem írtam olyan sokáig :(
Éppen ezért kiengesztelésképp itt egy újabb fejezet Nektek! :)
Ne felejtsetek el kommentálni, és 'tetszik'elni a fejezet végén! :)
Imádat van! <3 Élvezzétek, amíg tart az ihletáradatom.
És elárulok egy titkot: Még én sem tudom, hogy mi fog történni o.O

*****

Brian

2012. Február

Végre egy nyugis nap. Csak itthon ülök. Szüleim munkában, Sandy elutazott a szüleivel, testvéreim pedig... valamerre a házban.
Éppen a konyhába indultam, amikor a drága jómadár öcsikémbe botlottam, Chrisbe, aki a szobájából sietett ki.
- Mizu öcsi, mi ez a sietség?
- Brian - sóhajtotta magát nyugtatva - ne hívj öcsinek, tudod, hogy utálom.
- Jaj, öcsi, ezer bocs - nevettem - de mihndig is az öcsikém maradsz.
Imádom azt a kis divatmajom fejét, bár ezt sose vallanám be neki.
- Mindegy - adta meg magát. - Anniehez akarok bemenni, van nála valami jó csaj. Őt akarom megnézni - csillogtak a szemei.
Annienél jó csaj? Chris szeret túlozni, de ennyire?
- Oh, most már ovisokra hajtsz? Akkor marad az öcsi. Ez nem kérdés! - mondtam.
- Tesó. Ő most tényleg nem ovis. Esküszöm - tényleg komolyan gondolta - Majd nézd meg te is, ha nem hiszel nekem.
- Lehet, hogy be is nézek majd. Még meggondolom. Jobb dolgom is van, mint Annie ovis barátnőit nézegetni...
Lementem a konyhába. Ittam egy kávét. Jó nő Annienél? És most Chris se hazudott. Láttam, hogy igazat mond. Nőügyben nem viccelj a srác... Ez érdekes. Na mindegy, megnézem én is, hogy kiről van szó.
Ahogy mentem fel a lépcsőn, hallottam, hogy Annie és Chris éppen beszélgetnek. A földön Annie díszpárnája hevert. Tehát Chris megint kopogás nélkül ment be.
Csak hangokat hallottam, a mondataik kivehetetlenek voltak.
- Unalmas, hogy... - kezdett bele Chris, és akkor fogtam meg a vállát. Az öcsém meglepődött egy pillanatra.
- Mi unalmas? - kérdeztem.
- Hát az, hogy folyamatosan Annie ovis barátnőivel találjuk magunkat szemben a házban. Soha nem jön egy jó nő, mint Brittany.
Ekkor néztem meg, hogy ki is ül az ágyon a húgom mellett - Brittany volt az. Hát újra találkozunk. Most nem menekülünk. Egyikünk sem. De mit mondhatnék?
Chris felváltva nézett mindegyikünkre.
- Srácok? - kérdezte kétségbeesetten.
Semmi válasz. Mindannyian csak néztünk kerek szemekkel. Nem tudtuk, hogy mit szóljunk. Álltam Brittany tekintetét, ahogy ő is az enyémet.
Végül Annie törte meg a kínos csendet:
- Lemegyek a konyhába, és főzök egy teát. Chris, gyere, segíts!
- De én...- mondta.
- Nincs semmi de - vágott közbe Annie - Jössz, és kész.
Ahogy Annie elsétált mellettem ezt súgta a fülembe:
- Ezért még jössz egyel...
Figyeltem, ahogy mind a ketten eltűnnek a lépcsőfordulóban, majd Brittanyhez fordultam. Már nem az ágyon, hanem az ablaknál ült, és nézte a tájat.

- Brittany... én... nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Zavarban voltam, és nem is tudtam, hogy mit mondhatnék neki.
Felém fordult, és rám nézett.
- Szereted őt?
- Mi? - fel se fogtam, hogy mit mondott.
- Szereted őt? - kérdezte csendesen.
Nem tűnt zaklatottnak. A szemeiben nem fájdalmat láttam, hanem csak vágyat. Vágyat válaszok után.
- Én... - kezdtem újra.
Kérdően nézett rám.
- Nem tudom - böktem ki végül.
Ekkor újra az ablak felé fordult...



Háhháháááá de gonosz vagyok.! Elárulom viszont, hogy egy Brittany résszel folytatódik a történet :)
És fejemben egyre jobban körvonalazódik a történet. Tehát. Maradjatok velem, és várjátok ki a végét!
Meglepetések hada várható *töttörörőőőőő* (ez egy trombita akart lenni)
Remélem tetszett.


+ van pár kérdésem, amire szeretnék Tőletek, legjobban imádott kommentálgató olvasóim, választ kapni:

1.) Tetszik maga a történet?
2.) Tetszik, ahova tart a történet?
3.) Örültök az új szereplő, Chris, felbukkanásának?
4.) Mit gondoltok, hogyan tovább?

Nem ötleteket várok, csak kíváncsi vagyok, hogy mennyire kiszámítható a dolog.




PeaceAndLove <3

B.