Nem akarsz eléggé - 16. fejezet

Édes drága Olvasóim! :)

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a válaszokat, amiket adtatok az előző fejezet végén.
Bár annyira nem erőltettétek meg magatokat, legalább látom, hogy mivel állok szemben ^^
Köszönöm, hogy továbbra is olvassátok a történetet, remélem, hogy tudok újat mutatni! 

*****

.........
Ekkor Brian lépett a szobába.
- Mi unalmas?
- Hát az, hogy folyamatosan Annie ovis barátnőivel találjuk magunkat szemben a házban. Soha nem jön egy jó nő, mint Brittany. 
Chrisre néztem, és elpirultam. Újra érdekeltem valakit. Ez jól esett, mint minden nőnek. Aztán Brianre néztem, akinek csak most esett le, hogy az öccse rólam beszélt. Megkövülve állt, és azokkal a gyönyörű óceán kék szemeivel nézett rám. 
Chris összezavarodva nézett felváltva Brianre majd rám, és Anniere. Egyikünk se szólalt meg, nem is tudtuk, hogy mit is mondhatnánk.
Végül Annie törte meg a csendet. 
- Lemegyek a konyhába, és főzök egy teát. Chris, gyere, segíts!
- De én...- mondta.
- Nincs semmi de - vágott közbe Annie - Jössz, és kész.
Ahogy Annie elsétált Brian mellett, valamit súgott a fülébe, amit én nem hallhattam.
Brian figyelte, ahogy eltűnnek, én pedig leültem az ablak mellé, és bámultam a végtelenbe. 
Csend telepedett a szobára, amit látszólag Brian sem akart megtörni. 
- Brittany... én... nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Hallottam, hogy zavarban volt, akárcsak én, viszont az én arcomat nem láthatta... 
Válaszokra volt szükségem, hogy érezzem, nem hiába jöttem vissza.
Lassan felé fordultam, és rá néztem..
- Szereted őt? - lassan mondtam ki ezeket a szavakat, mint valamiféle halálos ítéletet.
- Mi? - kérdezte Brian meghökkenve. 
- Szereted őt? - ismételtem csendesen. Nem voltam szomorú. Nem fájt megkérdezni, csak választ vártam. Hiszen oly rég már, hogy elmentem itthonról, hogy elmenekültem a gondok elől. Pontot kell végre tenni a dolog végére.
- Én... - kezdte újra. 
Brian, miért hezitálsz, gondoltam.
- Nem tudom - bökte ki végül.
Ekkor újra az ablak felé fordultam...
- Nem tudod? - kérdeztem - Hogy lehet az, hogy nem tudod? Te vagy együtt vele.
- Kérlek, ne nehezítsd meg ezt nekem - mondta.
- Én ne nehezítsem meg? - néztem rá ismételten. - Te tetted az utóbbi éveimet elviselhetetlenné. Tudod, hogy hányszor átkoztam azt a percet, amikor elhagytam az országot?
Szavaim tőrként szúrtak Brianbe. Elfordította a tekintetét, és cipője orrát nézte.
- Elolvastam a leveleidet. Mindet.
Brian újra rám nézett.
- Miért nem válaszoltál? 
- Nem bírtam. Tudod hányszor megpróbáltam? - hangom elcsuklott. - De fogalmam se volt, hogy mit írhatnék neked.
- Pedig örültem volna. Talán akkor most minden másképp lenne... - mondta.
Felálltam, és odasétáltam hozzá. 
- Mit vársz tőlem? Mit mondjak? Mind a ketten hülyék voltunk - nézett rám.
- Mondd azt, hogy szerelemből vagy együtt Sandyvel, és én el is tűnök az életedből.
- Tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű...
- Brian - közelebb léptem. - Csak te tudod, hogy mit érzel. Mondd, hogy nem érzel irántam semmit, és akkor nincs miről beszélnünk.
Hirtelen elkapta a kezem, és magához húzott. Arcunk csak centiméterekre volt egymástól, éreztem meleg lélegzetét a bőrömön. Kirázott a hideg.
- Tudod, hogy mindennél jobban vágyom rád.

A szemeiben egy életre el tudtam volna veszni. Arca egyre közelebb volt az enyémhez, és már csak milliméterek választottak el minket egymástól, amikor Chris jelent meg a lépcső tetején.
- Héé, kértek teá.... wow... 
Gyorsan elléptünk egymástól, és zavartan lesütöttük a szemünket. 
- Megzavartam valamit? - mondta Chris.
- Nem, nem, dehogy - hadartam. Felszedtem a táskámat és a kardigánomat az ágyról. - Én kérek teát.
- Én nem vagyok szomjas.
- Brian, ne már, gyere te is - noszogatta Chris.
- Dolgom van. 
Ezzel sarkon fordult, és eltűnt a szobájában. 
- Mi volt ez?
- Semmi Chris, az ég világon semmi. - kérlek, ne feszegesd a témát, gondoltam. - Milyen teát főztetek? Remélem zöld teát, az a kedvencem. 
Próbáltam terelni, hátha Chris elfelejti, hogy mi történt az előbb.
- Nem, gyümölcsteát.
- Oh. Na nem baj...
Chris a lépcsőre mutatott.
- Csak a hölgy után. 
Halványan elmosolyodtam.
- Köszönöm.
Még egy utolsó pillantást vetettem Brian szobájának ajtajára, majd lementünk a konyhába, ahol már Annie várt egy lélekmelegítő teával.

*****

Nem életem fejezete, de továbblendíti a történetet, ebben biztosak lehettek ;)
Ha tetszett, nyomjatok egy 'tetszik'et. :)
Az ihletet adó zeném továbbra is Kyla La Grange, ajánlom mindenkinek ;) a Sympathy..az nagyon adja.

Végre van/lenne időm írni, de nem akarlak titeket minden nap bombázni újabbnál újabb fejezetekkel, a végén még elkényeztetlek titeket :$ azt meg ugyebár nem akarjuk.

Remélem mind sikeresen megkezdtétek az új tanévet, nekem Ausztriában még 24.éig szünetem van ^^ de csak mert végigdolgoztam a nyarat. Előre szólok, hogy 16.a körül eltűnök, mert lelépek egy kicsit Spanyolországba. :) De addig is, remélem 20. fejezetig eljutunk.


Egy közérdekű közlemény (haha csak viccelek). Most kezdtem el azon gondolkozni, hogy hány részesre akarom ezt a történetet. Na erről csak annyit, hogy amennyi összejön. Ha érzem, hogy ellaposodik a történet, egyszerűen befejezem. Rengeteg más ötletem is van már, szóval jó pár évre elegendő anyagot tudnék nektek írni :) Tehát, nem kell attól félni, hogy azt mondom, hogy húúú 30 fejezet lesz, és annyi. Majd ha vége, azt mindenki tudni fogja.




És újra van kérdésem (csak mert élvezem olvasni a válaszokat, és ha válaszolhatok esetleges kommentekre):

1. Kinek a nézőpontját szeretnétek olvasni a következő fejezetben?

Mára ennyi.
Maradjatok velem.

PeaceAndLove <3

B.