Nem akarsz eléggé - 23. fejezet

Nem kommentáltok :( ez nagyon demotiváló, és elszomorító. De tudjátok mit? Én azért szeretlek Titeket!

*****

Brittany 

Ott hagyott. Csak így. Szavai még mindig visszhangoztak a fejemben. "Lehet, hogy én nem a bátyám vagyok, de ő látszólag nem akar téged eléggé!". Jaj Istenkém. Lehetséges egyáltalán, hogy egy testvérpár tetsszen valakinek?

Ültem az autóban. A csend körülölelt teljesen annak ellenére, hogy az agyamban a fogaskerekek száz százalékon működtek. Vajon igaza van Chrisnek? Brian nem akar eléggé? Most mitévő legyek?

Brian

Végre szabad vagyok. Tudom, hogy rengetegszer elmondtam már, de hihetetlenül jó érzés úgy megtenni dolgokat, hogy nem kell aggódnom, vajon Sandy mit fog szólni. Viszont sürgősen ki kell találnom valamit, hogy hogyan férkőzhetnék újra Brittany bizalmába.
Chris szerint el kéne felejtenem. De hogy fejethetnék el valakit, akire éveken keresztül annyit gondoltam. A saját hülyeségem ragadta őt el tőlem és aztán újra visszakaptam őt. Pont most felejtsem el? Nevetséges. Küzdeni fogok, amíg lehet!
Napokig gondolkoztam 24 megállás nélkül, hogy mit tehetnék.
Jobb ötlet híján úgy döntöttem, hogy elhívom kávézni. Elvégre, ebben nincs semmi, és tényleg nem volt jobb ötletem.
Délután öt órát mutatott az óra, és úgy éreztem, itt az idő, nem halogathatom tovább. Tárcsáztam.
- Halló?
- Öhm. Szia, Brian vagyok... van 1 perced?
- Persze, mondd csak.
Hangja meglepően nyugodt volt.
- Lenne kedved egy kávéhoz? Mondjuk... úgy egy óra múlva?
A vonal túlsó végén síri csend. Oh-oh.
- Brittany?
- Igen, igen itt vagyok. Nem vagyok olyan biztos benne, hogy ez egy jó ötlet...
Francba. Hezitál. Valamit rosszul csináltam? De hiszen én csak kávézni hívtam!
- Na, csak egy kávé, beszélgetünk egy kicsit... Tisztázunk pár dolgot... természetesen a vendégem vagy...
Csak mondj már igent!!!! -tettem hozzá gondolatban.
- Hát... talán nem árt, ha kicsit kimozdulok itthonról.
IGEN! Erre vártam.
- Remek, akkor egy óra múlva érted megyek. Megfelel?
- Persze... Csörgess meg, ha itt vagy.
- Oké. Szia - még a hangom is mosolygott, ha ez lehetséges.
- Szia.
És megszakadt a vonal. Ennyire még nem izgultam telefonálás közben, soha azelőtt. Egyszer sem, amikor Sandyvel beszéltem.
Gyorsan felöltöztem, persze Annie rengeteget segített... a saját stylistom - legalábbis ő így szereti ilyenkor hívni magát.
Elfelejtettem mondani, hogy már február végén járunk, és pont melegfront van, tehát nem kellett olyan melegen öltöznöm.
Annie szerint a kék sál remekül kiemeli a kék szemem. Mondtam, hogy nekem mindegy, amíg Brittanynek tetszek, ő pedig biztosított róla, hogy remekül nézek ki.
Pontosan érkeztem, és megcsörgettem őt, amikor leállítottam az autót a házuk előtt. A rádióban pont egy Skillet szám szólt, amikor beszállt az autóba.

 

- Szia Brittany - köszöntötem mosolyogva.

- Szia Brian - mosolygott - hééé imádom ezt a számot.

Széles vigyor ült ki az arcára. Gyönyörűbb volt mint valaha.

- Én is nagyon szeretem.

- Na, és merre megyünk? - kérdezte lelkesen. Meglepően lelkesen.

Úgy gondoltam, hogy bemehetnénk a városba, valami nyugis kis kávézóba. Mit szólsz?

- Részemről oké.

Egész úton beszélgettünk, átlagos dolgokról, de beszélgettünk. Mesélt az iskolájáról, én az egyetemről, beszéltünk az időről. Sokat nevettünk, és remekül éreztük magunkat. Amikor úgy húsz perc után megérkeztünk a kávézóhoz, kiszálltunk az autóból, és végre szemügyre tudtam venni Brittanyt. Barna haja gyönyörűen körülölelte az arcát, a kabát rövid szabása pedig remekül kihangsúlyozta az alakját. Hihetetlen erős késztetést éreztem arra, hogy megfogjam a kezét, ahogy egymás mellett haladtunk az ajtó felé. Kinyitottam neki az ajtót, majd vicces, udvarias kézmozdulattal mutattam, hogy lépjen be. Kuncogott egyet, majd besétált a házba, én pedig utána. Leültünk egy boxba az ablak mellé, bár már sötét volt, és nem nagyon lehetett semmit se látni.
Jött a pincér, és megkaptuk az itallapot. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy feltűnően nézte Brittanyt és hibátlan mosolyt villantott rá, amikor a kezébe adta a menüt, de hátradőlve nyugtáztam, hogy ez Brittanynek fel se tűnt, mert már hozzám is fordult, és kérdezte, hogy miről szeretnék beszélni.
- Nos...- kezdtem - huh, hát nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzak. Gondolom nem mondok újat neked, ha azt mondom, hogy nagyon tetszel, sőt - pirultam el kicsit - talán még annál is többet érzek irántad... és tisztában vagyok vele, hogy elcsesztem, nem is kicsit, de szeretném, ha tiszta lappal indítanánk újra...

- Tényleg elcseszted... - vágott a szavamba - miattad mentem ki Németországba, bár ezt tudod. Jól megnehezítetted az életemet a kis barátnőddel.

- Nézd, Sandy meg én szakítottunk, nincs már olyan, hogy a 'kis barátnőm'. Ennyi, finito.

Vártam a reakcióját. A szemembe nézett, hazugság után kutatott, majd feladta. Hátradőlt, és mielőtt újra megszólalt pont jött a pincér, hogy felvegye a rendelést.

- Én egy Latte Macchiatot kérek, mogyoró sziruppal. 

- Én pedig egy hosszú feketét - mondtam kiszáradt torokkal. Kíváncsi voltam, hogy mit szeretett volna mondani, mielőtt félbeszakítottak minket.

- Mit szerettél volna mondani? - kérdeztem végül, mivel már türelmetlen voltam.

- Azt, hogy tudnod kell valamit, mielőtt még bármit is megbeszélünk...

*****

Na, vajon elmondja Brittany, hogy mi történt közte, és Chris között? 

Kommentáljatok, hogy szerintetek mi fog történni :)

Boldog január 17.ét! Mindjárt hétvége!! :)

PeaceAndLove <3

B.