Nem akarsz eléggé - 20. fejezet

Sziasztok.
Még mindig rosszul érzem magam, amiért hanyagolva voltatok, így neki álltam egy újabb rész megírásának.
Íme:

******

- Brian -

- Szerintem... az lenne a legjobb, ha ejtenéd Sandyt. Teljesen. Senki sincs oda érte a családban, és te magad mondtad az előbb, hogy te se érted, miért vagytok még mindig együtt - mondta Chris.
Egy pillanatra elgondolkoztam. Mennyire igaza van. Ez az egész szünet dolog csak arra volt jó, hogy időt nyerjek, hogy eltoljam a szakítás pillanatát. Semmi másra.
- Tudod mit öcsi? Igazad van. Szakítok vele. Minél előbb, annál jobb. Ideje, hogy véget érjen ez a rémálom...
De hogy szakítsak vele? Elvégre már évek óta egy pár vagyunk... Majd kitalálok valamit.
- Khmmm.
- Mi az, Chris? - kérdeztem.
- Beszélhetnél Brittanyvel. De ha rám hallgatsz, az lenne a legjobb, ha mind a két csajt elfelejtenéd... Mi értelme, hogy itt kínzod magad, de most komolyan? Keress valaki mást... Ennyit nem ér az egész, hogy egyfolytában itt depizz nekünk...
- Majd... majd átgondolom. De figyi, már késő van, menj aludni...
- Ez most komoly? Aludni küldesz, hány évesnek nézel, 12nek? Brian...
- Na, menj már.
Nem hiszem el, hogy 18 éves kora ellenére még mindig rendezni kell. Olyan mint egy nagy óvodás.


- Chris -

Sikeresen bogarat ültettem Brian fülébe. Lehet, ha majd egyszer rájön a tervemre, egy ideig utálni fog. De hát nem hibáztatom érte. Már megint önző vagyok, és önfejű, de mindenkinek a saját boldogsága lebegjen a szeme előtt... Amúgy is, ki figyel arra, hogy nekem jó legyen? Senki, az ég adta világon senki. Szóval muszáj a saját sorsomat a kezembe vennem.
Brittany az enyém lesz. Annyira tetszik, odáig vagyok a lányért. Hihetetlen, hogy eddig kellett várnom egy ilyen csoda felbukkanására.


- Brian -

Másnap egy kellemesnek nem mondható fejfájással ébredtem. Hihetetlen, hogy a sok fejtörés tényleg fejfájást okoz.
Fel kell hívnom Sandyt, muszáj lesz, nem halogathatom tovább. De mit mondjak neki? Körülbelül százszor lejátszottam már ezt az egészet a fejemben, mégis olyan vagyok, mint egy kisgyerek az injekció előtt - legszívesebben elmenekülnék, pedig tudom, hogy nem lehet.
Elővettem a telefonom, és megkerestem Sandy nevét.
Kicsengett. Hangposta.
- Öhm. Szia Sandy. Brian vagyok. Figyelj, meg kell beszélnünk, hogy mi van kettőnk között. Találkozzunk a szokásos helyen, délután ötkor. Kérlek, gyere el.... *szünet* szia.
A szokásos helyünk a parkban van, a városban. Eleinte ott találkozgattunk, és elneveztük a "mi helyünknek"... Ennek ma mind vége lesz. Hihetetlen.


- Brittany -

Tegnap óta azon az ölelésen gondolkozom. Miért kellett Christ egyáltalán megölelnem? Olyan hirtelen boldogság öntött el, hogy segít nekem. Meg aztán... Olyan édes. A karjaiban akartam érezni magam. Oh, az az ölelés... A francba is, nekem Brian kell. Vagy mégsem? Most mi legyen?
Remélem Chris tényleg tartja a szavát, és beszél Briannel. Különben... nem tudom mit teszek.
A legjobb lesz, ha elvonom valamivel a figyelmemet. Felmegyek facebookra.




1 új üzenet.

Christől. Remélem azt írja, hogy sikeresen beszélt Briannel.

"Szia Brittany! :)
Beszéltem Briannel, de szerintem ne várj csodát... :/ :(
Ha jól vettem ki a szavaiból, szakítani fog Sandyvel, de annyira össze van zavarodva, szerintem nem érdemes rá várnod, ő maga sem tudja, hogy mit akar...
Viszont, ha valamikor lenne kedved beszélgetni valakivel erről az egészről, tudod, hogy hol találsz meg ;) "

Hm... Hát nem a legjobb hírek. De legalább ahogy ígérte, beszélt Briannel. Legalább még lehet valakire számítani ebben a világban!


- Chris -

Megírtam Brittanynek, hogy ne várjon csodát Briantől, mert össze van zavarodva a srác. Igazából akkorát nem is hazudtam... Ez egy igazán kegyes hazugság volt ahhoz képest, amiket még írhattam volna.
Szóval a Brittany projekt startra kész!

- Brian -

17:05. Vajon hol késik Sandy? Soha nem szokott késni...
A telefonomon éppen Brittany profilját néztem facebookon. Milyen gyönyörű lány...
- Miről szeretnél velem beszélni? - hallottam a hátam mögött.

******

Ez egy kicsit össze-vissza rész lett, de rájöttem, hogy mivel ennyi szereplőm van, akinek a gondolatai mind érdekesek, és a történések egy idősíkban történnek, muszáj a karaktereket váltogatnom :$ Bocsi ezért, remélem lehet követni. :)

És remélem tetszenek az új részek, kommenteknek továbbra is nagyon örülök!

Ha tudtok még embereket, akik olvasták a történetet, kérjek szóljatok nekik, hogy visszatértem :) 

Vagy egy kis ingyen-reklámnak is nagyon örülnék :$ ^^ 

twitteren továbbra is elérhető vagyok, kérdezzetek nyugodtan, ha van valami

www.twitter.com/BrigittaLukacs

PeaceAndLove <3

bibi..