Közérdekű közlemény.

Drága Olvasók!

Spanyolországban voltam nyaralni, restellem, hogy nem szóltam. :D
Szóval el vagyok maradva, és hétfőn kezdődik a suli nekem is...
De azért igyekezni fogok frissíteni, tehát don't worry.

Millió meg 1 puszi!

PeaceAndLove <3

B.

Nem akarsz eléggé - 17. fejezet

Édes drága Olvasóim :)

Közkívánatra a fiúk szemszöge fog következni, egészen pontosan Chrisé.

*****

Chris

.......
- Srácok? - kérdeztem.
Semmi. Végül Annie törte meg a csendet.
- Lemegyek a konyhába, és főzök egy teát. Chris - nézett rám - gyere, segíts!
- De én... - kezdtem volna.
- Nincs semmi de - vágott közbe Annie szemeit forgatva - Jössz, és kész.
Nem menekülhettem. Ha Annie a fejébe vesz valamit.... Nők...
Ahogy Brian mellé ért, gyorsan a fülébe súgott valamit, de amint mögéjük értem, kézen fogott, és lerángatott a konyhába.
- Mi ez a sietség, Annie? És mi volt ez? És...?
- Ne kérdezz már annyit. Legyen elég annyi, hogy Brit és Brian nem most találkoztak először, és van elég megbeszélnivalójuk. Csak szívességet teszünk nekik.
Brian ismeri Brittanyt? Mi a fene. Ez azért durva. Soha nem beszélt róla. Tudtam, hogy volt valaki, aki miatt Sandyvel még pár éve nagyon összevesztek, de... na várjunk csak, hiszen az a lány Brittany volt!
- Brittany miatt veszett össze Sandyvel?
Annie, aki eddig háttal állt, és a teafőzéssel volt elfoglalva, lassan letette a vizes kancsót, és rám nézett.
- Chris, ezt meg honnan veszed?
- Csak úgy összeállt a kép. Brian soha nem beszélt egy csajról sem. Viszont ha ismerik egymást, és régebbről, akkor valószínű, hogy Brittany miatt volt a veszekedés. Más lány nem jöhet szóba... Ráadásul, te mondtad, hogy Brittany most Németországban volt. Tehát...
- Jó, elég, elég - vágott közbe Annie. - Tényleg Brit miatt volt a veszekedés. De te erről semmit sem tudsz. Esküdj!
Wow, Annie szemei szikrát szórtak.
- Jól van, jól van, esküszöm! Csak nyugodj már meg...
- Akkor jó. Nem szeretném, hogy Brian engem okoljon mindenért.
A konyhában ülve csend szállt ránk. Mind a ketten gondolkodtunk, és vártuk, hogy megfőljön a tea. Vajon miről beszélhetnek éppen? És ami még fontosabb, hogy szalaszthatott el egy ilyen lányt Brian? Normális ez??? Na majd meglátjuk, hogy kié lesz Brittany.
- Kész a tea - mondta Annie - szólsz nekik? Nincs kedvem lépcsőzni. Megint.
- Hmm... - sóhajtottam - persze, felmegyek.
Felmentem a lépcsőn. Néztem, de nem láttam, csak mentem felfelé.
- Héé, kértek teá - néztem fel - wow!.
Azt hiszem, pont egy csók előtt zavartam meg őket... Örüljek, vagy csalódott legyek?
Gyorsan elléptek egymástól, és mind a ketten zavarba jöttek.
- Megzavartam valamit? - mondtam, de alig tudtam elfojtani egy mosolyt.
. Neeeem, nem dehogy - hadarta Brittany. Az ágyhoz lépett, felvettea táskáját, és a kardigánját. - Én kérek teát.
- Én nem vagyok szomjas.
Brian hangja érdes volt, szemében szomorúság.
- Brian, ne már, gyere te is - noszogattam. Ebből még akármi is kisülhet, én meg kíváncsi vagyok.
- Dolgom van - mondta röviden, ezzeé sarkon is fordult, és eltűnt a szobájában.
- Mi volt ez? - kérdeztem.
- Semmi Chris, az ég világom semmi - sóhajtott Brittany. - Milyen teát főztetek? Remélem zöld teát, az a kedvencem.
- Nem, gyümölcsteát.
- Oh. Na nem baj.
Odaértünk a lépcsőhöz, félreálltam, és magam elé mutattam.
- Csak a hölgy után - vigyorogtam.
Brittany végre elmosolyodott.

- Köszönöm.
Oh, igen, az udvariasság mindig fél siker.
Ahogy leértünk a konyhába, Annie már teli bögrékkel várt minket.
- Melyiket kéred? - kérdezte Brittanyt.
- A rózsaszínt - mosolygott Brittany.
- Valahogy sejtettem - nevetett Annie.

*****

Egyenlőre Chrisből ennyi ^^ . Remélem örültök, hogy egy kicsit az ő fejébe is bepillanthatattok. (ez egy nehéz szó :D ki se tudnám mondani, most valahogyan ideírtam :D )
A következő rész Brian szemszögéből lesz, és igyekszek majd továbblendíteni a történeten. Tudom, most kissé részletesebben van minden, és már jó pár rész óta ugyanazon a napon vagyunk, de remélem megéri várni a folytatásra :))

Ja amit még mondani akartam - ezt a részt nehéz volt megírni, mivel Chrisről még nagyon keveset tudunk. De elmondom, hogy hogyan lesz - most jön egy Brianes rész, aztán egy Brittanys. Aztán mivel tudom, hogy hogyan szeretném, utána egy újabb Chrises, mert meg fogunk tudni pár dolgot a drága kis cukifiúról. :D
Erről jut eszembe. Tegnap találkoztam vele este buliban. Vagyis már ma hajnalban, olyan kettő körül. Édes pofa. Mondtam neki, hogy múltkor egyik buliban lekönyökölte a fejem (tudniillik kb. 30 centivel magasabb mint én, tehát vagy kéééét méter magas) és utána ott ölelgetett, hogy ne haragudjak :D Azt mondta, rémlik valami, de nem szokott nagyon magánál lenni bulikban, szerintem kamuzott.
Ja és kb most beszéltem vele először. XD
Na igen, erről ennyit.

Maradjatok hű olvasóim, a napokban újabb résszel jelentkezem! Imádat van!

PeaceAndLove <3

B.

Nem akarsz eléggé - 16. fejezet

Édes drága Olvasóim! :)

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a válaszokat, amiket adtatok az előző fejezet végén.
Bár annyira nem erőltettétek meg magatokat, legalább látom, hogy mivel állok szemben ^^
Köszönöm, hogy továbbra is olvassátok a történetet, remélem, hogy tudok újat mutatni! 

*****

.........
Ekkor Brian lépett a szobába.
- Mi unalmas?
- Hát az, hogy folyamatosan Annie ovis barátnőivel találjuk magunkat szemben a házban. Soha nem jön egy jó nő, mint Brittany. 
Chrisre néztem, és elpirultam. Újra érdekeltem valakit. Ez jól esett, mint minden nőnek. Aztán Brianre néztem, akinek csak most esett le, hogy az öccse rólam beszélt. Megkövülve állt, és azokkal a gyönyörű óceán kék szemeivel nézett rám. 
Chris összezavarodva nézett felváltva Brianre majd rám, és Anniere. Egyikünk se szólalt meg, nem is tudtuk, hogy mit is mondhatnánk.
Végül Annie törte meg a csendet. 
- Lemegyek a konyhába, és főzök egy teát. Chris, gyere, segíts!
- De én...- mondta.
- Nincs semmi de - vágott közbe Annie - Jössz, és kész.
Ahogy Annie elsétált Brian mellett, valamit súgott a fülébe, amit én nem hallhattam.
Brian figyelte, ahogy eltűnnek, én pedig leültem az ablak mellé, és bámultam a végtelenbe. 
Csend telepedett a szobára, amit látszólag Brian sem akart megtörni. 
- Brittany... én... nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Hallottam, hogy zavarban volt, akárcsak én, viszont az én arcomat nem láthatta... 
Válaszokra volt szükségem, hogy érezzem, nem hiába jöttem vissza.
Lassan felé fordultam, és rá néztem..
- Szereted őt? - lassan mondtam ki ezeket a szavakat, mint valamiféle halálos ítéletet.
- Mi? - kérdezte Brian meghökkenve. 
- Szereted őt? - ismételtem csendesen. Nem voltam szomorú. Nem fájt megkérdezni, csak választ vártam. Hiszen oly rég már, hogy elmentem itthonról, hogy elmenekültem a gondok elől. Pontot kell végre tenni a dolog végére.
- Én... - kezdte újra. 
Brian, miért hezitálsz, gondoltam.
- Nem tudom - bökte ki végül.
Ekkor újra az ablak felé fordultam...
- Nem tudod? - kérdeztem - Hogy lehet az, hogy nem tudod? Te vagy együtt vele.
- Kérlek, ne nehezítsd meg ezt nekem - mondta.
- Én ne nehezítsem meg? - néztem rá ismételten. - Te tetted az utóbbi éveimet elviselhetetlenné. Tudod, hogy hányszor átkoztam azt a percet, amikor elhagytam az országot?
Szavaim tőrként szúrtak Brianbe. Elfordította a tekintetét, és cipője orrát nézte.
- Elolvastam a leveleidet. Mindet.
Brian újra rám nézett.
- Miért nem válaszoltál? 
- Nem bírtam. Tudod hányszor megpróbáltam? - hangom elcsuklott. - De fogalmam se volt, hogy mit írhatnék neked.
- Pedig örültem volna. Talán akkor most minden másképp lenne... - mondta.
Felálltam, és odasétáltam hozzá. 
- Mit vársz tőlem? Mit mondjak? Mind a ketten hülyék voltunk - nézett rám.
- Mondd azt, hogy szerelemből vagy együtt Sandyvel, és én el is tűnök az életedből.
- Tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű...
- Brian - közelebb léptem. - Csak te tudod, hogy mit érzel. Mondd, hogy nem érzel irántam semmit, és akkor nincs miről beszélnünk.
Hirtelen elkapta a kezem, és magához húzott. Arcunk csak centiméterekre volt egymástól, éreztem meleg lélegzetét a bőrömön. Kirázott a hideg.
- Tudod, hogy mindennél jobban vágyom rád.

A szemeiben egy életre el tudtam volna veszni. Arca egyre közelebb volt az enyémhez, és már csak milliméterek választottak el minket egymástól, amikor Chris jelent meg a lépcső tetején.
- Héé, kértek teá.... wow... 
Gyorsan elléptünk egymástól, és zavartan lesütöttük a szemünket. 
- Megzavartam valamit? - mondta Chris.
- Nem, nem, dehogy - hadartam. Felszedtem a táskámat és a kardigánomat az ágyról. - Én kérek teát.
- Én nem vagyok szomjas.
- Brian, ne már, gyere te is - noszogatta Chris.
- Dolgom van. 
Ezzel sarkon fordult, és eltűnt a szobájában. 
- Mi volt ez?
- Semmi Chris, az ég világon semmi. - kérlek, ne feszegesd a témát, gondoltam. - Milyen teát főztetek? Remélem zöld teát, az a kedvencem. 
Próbáltam terelni, hátha Chris elfelejti, hogy mi történt az előbb.
- Nem, gyümölcsteát.
- Oh. Na nem baj...
Chris a lépcsőre mutatott.
- Csak a hölgy után. 
Halványan elmosolyodtam.
- Köszönöm.
Még egy utolsó pillantást vetettem Brian szobájának ajtajára, majd lementünk a konyhába, ahol már Annie várt egy lélekmelegítő teával.

*****

Nem életem fejezete, de továbblendíti a történetet, ebben biztosak lehettek ;)
Ha tetszett, nyomjatok egy 'tetszik'et. :)
Az ihletet adó zeném továbbra is Kyla La Grange, ajánlom mindenkinek ;) a Sympathy..az nagyon adja.

Végre van/lenne időm írni, de nem akarlak titeket minden nap bombázni újabbnál újabb fejezetekkel, a végén még elkényeztetlek titeket :$ azt meg ugyebár nem akarjuk.

Remélem mind sikeresen megkezdtétek az új tanévet, nekem Ausztriában még 24.éig szünetem van ^^ de csak mert végigdolgoztam a nyarat. Előre szólok, hogy 16.a körül eltűnök, mert lelépek egy kicsit Spanyolországba. :) De addig is, remélem 20. fejezetig eljutunk.


Egy közérdekű közlemény (haha csak viccelek). Most kezdtem el azon gondolkozni, hogy hány részesre akarom ezt a történetet. Na erről csak annyit, hogy amennyi összejön. Ha érzem, hogy ellaposodik a történet, egyszerűen befejezem. Rengeteg más ötletem is van már, szóval jó pár évre elegendő anyagot tudnék nektek írni :) Tehát, nem kell attól félni, hogy azt mondom, hogy húúú 30 fejezet lesz, és annyi. Majd ha vége, azt mindenki tudni fogja.




És újra van kérdésem (csak mert élvezem olvasni a válaszokat, és ha válaszolhatok esetleges kommentekre):

1. Kinek a nézőpontját szeretnétek olvasni a következő fejezetben?

Mára ennyi.
Maradjatok velem.

PeaceAndLove <3

B.

Nem akarsz eléggé - 15. fejezet

Édes drága Olvasóim!  :)

Még mindig nagyon restellem, hogy nem írtam olyan sokáig :(
Éppen ezért kiengesztelésképp itt egy újabb fejezet Nektek! :)
Ne felejtsetek el kommentálni, és 'tetszik'elni a fejezet végén! :)
Imádat van! <3 Élvezzétek, amíg tart az ihletáradatom.
És elárulok egy titkot: Még én sem tudom, hogy mi fog történni o.O

*****

Brian

2012. Február

Végre egy nyugis nap. Csak itthon ülök. Szüleim munkában, Sandy elutazott a szüleivel, testvéreim pedig... valamerre a házban.
Éppen a konyhába indultam, amikor a drága jómadár öcsikémbe botlottam, Chrisbe, aki a szobájából sietett ki.
- Mizu öcsi, mi ez a sietség?
- Brian - sóhajtotta magát nyugtatva - ne hívj öcsinek, tudod, hogy utálom.
- Jaj, öcsi, ezer bocs - nevettem - de mihndig is az öcsikém maradsz.
Imádom azt a kis divatmajom fejét, bár ezt sose vallanám be neki.
- Mindegy - adta meg magát. - Anniehez akarok bemenni, van nála valami jó csaj. Őt akarom megnézni - csillogtak a szemei.
Annienél jó csaj? Chris szeret túlozni, de ennyire?
- Oh, most már ovisokra hajtsz? Akkor marad az öcsi. Ez nem kérdés! - mondtam.
- Tesó. Ő most tényleg nem ovis. Esküszöm - tényleg komolyan gondolta - Majd nézd meg te is, ha nem hiszel nekem.
- Lehet, hogy be is nézek majd. Még meggondolom. Jobb dolgom is van, mint Annie ovis barátnőit nézegetni...
Lementem a konyhába. Ittam egy kávét. Jó nő Annienél? És most Chris se hazudott. Láttam, hogy igazat mond. Nőügyben nem viccelj a srác... Ez érdekes. Na mindegy, megnézem én is, hogy kiről van szó.
Ahogy mentem fel a lépcsőn, hallottam, hogy Annie és Chris éppen beszélgetnek. A földön Annie díszpárnája hevert. Tehát Chris megint kopogás nélkül ment be.
Csak hangokat hallottam, a mondataik kivehetetlenek voltak.
- Unalmas, hogy... - kezdett bele Chris, és akkor fogtam meg a vállát. Az öcsém meglepődött egy pillanatra.
- Mi unalmas? - kérdeztem.
- Hát az, hogy folyamatosan Annie ovis barátnőivel találjuk magunkat szemben a házban. Soha nem jön egy jó nő, mint Brittany.
Ekkor néztem meg, hogy ki is ül az ágyon a húgom mellett - Brittany volt az. Hát újra találkozunk. Most nem menekülünk. Egyikünk sem. De mit mondhatnék?
Chris felváltva nézett mindegyikünkre.
- Srácok? - kérdezte kétségbeesetten.
Semmi válasz. Mindannyian csak néztünk kerek szemekkel. Nem tudtuk, hogy mit szóljunk. Álltam Brittany tekintetét, ahogy ő is az enyémet.
Végül Annie törte meg a kínos csendet:
- Lemegyek a konyhába, és főzök egy teát. Chris, gyere, segíts!
- De én...- mondta.
- Nincs semmi de - vágott közbe Annie - Jössz, és kész.
Ahogy Annie elsétált mellettem ezt súgta a fülembe:
- Ezért még jössz egyel...
Figyeltem, ahogy mind a ketten eltűnnek a lépcsőfordulóban, majd Brittanyhez fordultam. Már nem az ágyon, hanem az ablaknál ült, és nézte a tájat.

- Brittany... én... nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Zavarban voltam, és nem is tudtam, hogy mit mondhatnék neki.
Felém fordult, és rám nézett.
- Szereted őt?
- Mi? - fel se fogtam, hogy mit mondott.
- Szereted őt? - kérdezte csendesen.
Nem tűnt zaklatottnak. A szemeiben nem fájdalmat láttam, hanem csak vágyat. Vágyat válaszok után.
- Én... - kezdtem újra.
Kérdően nézett rám.
- Nem tudom - böktem ki végül.
Ekkor újra az ablak felé fordult...



Háhháháááá de gonosz vagyok.! Elárulom viszont, hogy egy Brittany résszel folytatódik a történet :)
És fejemben egyre jobban körvonalazódik a történet. Tehát. Maradjatok velem, és várjátok ki a végét!
Meglepetések hada várható *töttörörőőőőő* (ez egy trombita akart lenni)
Remélem tetszett.


+ van pár kérdésem, amire szeretnék Tőletek, legjobban imádott kommentálgató olvasóim, választ kapni:

1.) Tetszik maga a történet?
2.) Tetszik, ahova tart a történet?
3.) Örültök az új szereplő, Chris, felbukkanásának?
4.) Mit gondoltok, hogyan tovább?

Nem ötleteket várok, csak kíváncsi vagyok, hogy mennyire kiszámítható a dolog.




PeaceAndLove <3

B.