Nem akarsz eléggé - 12. fejezet

Tizenkettedik fejezet – Brian

Január

A fejemben lejátszom az áruházban történteket. Újra és újra. Nem volt még senki, aki valaha ekkor hatással lett volna rám. Nem is értem, hogy hogyan lehetséges ez, még annyi év után is? Mégis. Ő az egyetlen, aki valaha ennyire mélyen megérintett. Nem kéne ezen meglepődnöm.

Hogy eltereljem a gondolataimat, felajánlottam Sandynek, hogy eljárhatnánk gyakrabban bulizni, és ő nem ellenkezett.

Egy közeli diszkóba mentünk. A zene főként a top 50-es számokból áll, és közben techno és electro számokból. Nem épp a kedvencem, de nem bántam már egy kis kikapcsolódást. A DJ pultja előtt táncoltunk Sandyvel, és néhány haverral. Nem vagyok oda a táncolásért, de egy helyben sem fogok állni, ha már egyszer eljöttünk.

- Gyorsan elmegyek a mosdóba – mondta Sandy.

- Persze, csak nyugodtan.

Rálehelt egy csókot a számra, majd ott sem volt. Ahogy körbenéztem az embereken, többnyire mindenki csak vonaglott a zenére, és a többség már nem volt józan. Egy kis idő után meg akadt a szemem egy lányon, akinek göndör haja nagyon is ismerős volt: Riley. Épp egy sráccal táncolt és miután hosszasan
elmerültek egymás tekintetében, a fiú gyengéden megcsókolta, majd újra táncolni kezdtek. Hirtelen Riley meglátott valakit, majd a nyakába ugrott, és megölelte. Barna haj, magas, karcsú alak, ez csak Brittany lehet. Közelebb mentem volna, ha tudom, hogy hogyha a karjaimban tartom, nem lök el magától. A félelmem nagyobb volt, mint a vágy, hogy újra a közelemben tudjam.

Még figyeltem, ahogy beszélnek, majd elköszöntek egymástól, és Brit elindult a mosdók felé. Út közben pont Sandy ment vele szembe. Csak imádkozni tudtam, hogy ne ismerje fel. De látszólag épp hogy csak rátekintett, majd mikor meglátott engem, már messziről mosolygott. Mire újra megtalálhatta volna kíváncsi tekintetem Brittanyt, ő már rég a látóhatáromon kívül volt.

Az este folyamán már csak egyszer véltem látni Őt, amikor egy srác társaságában nevetgélt a kanapén, ahogy régen velem tette. Látszólag nagyon jól szórakozott... Féltékenységet éreztem volna? Össze voltam zavarodva. Tényleg Brian? Még ennyi év után is??? Mi ütött beléd?!


Nagyon sajnálom, hogy ez ilyen rövidre sikeredett, de hát több mint a semmi. Ha nagyon kedves kommentekkel halmoztok el, egy meglepit is kaptok :)))) gyháááá egy újabb fejezet. Maybe?! :)
Imádlak Titeket, és őszintén sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a legújabb fejezetre, de sok gondom volt. Tényleg. Szakítottam a barátommal, meg meghalt a Nagypapám, meg dolgozok mint egy málhás ló... meg mittudoméééén.

<3 PeaceAndLove

Brigitta