14. fejezethez kis írói hozzászólás

Drága Olvasó!

Sajnos a blogspotom meghülyült, ebből kifolyólag nem tudtam továbbírni a történetet.
Bár, szerintem, ez a rész is elég tartalmasra sikeredett.
Megismerkedhettetek egy új karakterrel, Chrisszel. Egy önzőnek tűnő kis pózerrel, aki talán megmutatja az igazi énjét, miközben a gondolatait olvassátok.
Az igazi 'Chris'en én hamar átláttam. Esélye se volt. Ki gondolta volna, hogy a környék menő csávója, akinek minden képén legalább 100 lájk van facebookon, szóba áll majd egy olyan lánnyal, mint én? De azzal nem számolt, hogy hihetetlenül jó emberismerő vagyok. És nekem ő már nem a menő srác. Hanem egy elveszett, szegény ember. Tudjátok miért? Mert nem az igazi énjét mutatja a világnak. Mert egy sznob idiótának tűnik, pedig a barátihoz az egyik legodaadóbb ember talán, akit ismerek...
Na mindegy, nem minden tulajdonságát fogja (szerintem) átvenni a történetbeli Chris.

Mint láttátok, most képekkel is kedveskedtem. Többek között a sajátommal. Az a kép még májusban készült, amikor mertem magamnak frufrut vágatni. Állítólag jó volt :D Most már nincs frufrum, eszeveszett gyorsan nő a hajam.
A másik három képet pedig a neten találtam, de hasonlítgattam őket az eredeti emberkékkel, és van hasonlóság. Szóval most már el tudjátok képzelni, hogy kikkel álltok szemben.

Még sok meglepetést tartogatok, főleg most, hogy van még egy karakterünk. Nem garantálom, hogy Chrises fejezetet gyakran fogtok olvasni, de remélem, hogy amennyit most láthattatok belőle, az legalább tetszett ;)


Jó olvasást!

PeaceAndLove <3

b.

Nem akarsz eléggé - 14. fejezet

Édes drága Olvasóim.
Mérföldkőhöz érkeztünk (nem a 14. fejezet miatt...). Ezt a történetet 2008ban kezdtem el írni, egy fiúról, aki nagyon tetszett. Mint már említettem, a szereplőket mind ismerem. A történet internet előtti vége az volt, hogy... az titok :) Lényeg mi lényeg, már vége lett volna akkor, amikor Brit elmegy bulizni, mivel megismerkedik valakivel. Na ez most nem így lesz. Más terveim lettek a történettel.

Olvass tovább. A fejezet végén megtudsz még pár dolgot erről...


És hogy még érdekesebb legyen a dolog - egy új szereplővel gazdagodunk!. Hollárrrééééé!

*****

Christoph 

Christophnak hívnak, de mindenki csak Chrisnek hív. Van pár testvérem. Egészen pontosan 3. De ez most nem róluk szól...

Éppen a legjobb haveromnak, és egyben legjobb barátomnak, Mattnek magyaráztam telefonon, hogy mennyire szeretnék már jogsit, amikor meghallottam, hogy Anniehez, a húgomhoz, jött valaki.

- Hé, Matt, haver. Le kell tennem. Majd beszélünk! 

Ahogy kinéztem a szobám résnyire nyitott ajtaján, láttam, hogy egy körülbelül velem egykorú lány sétál be a húgom szobájába. Wow, nem rossz a csaj. De mióta járnak ilyen jó nők a tesómhoz?! Mindig a kis pisis barátnői jönnek hozzá... Ahelyett, hogy... Na mindegy, végre... Ez legalább már valami.

Ki kéne deríteni, hogy ki ez a csaj... De egyszerre csak nem támadhatom le őket. Annie már így is frászt kap, ha bemegyek a szobájába. Mintha érdekelne, hogy mit csinál. Hát tökre nem... A testvérem. Veszekszünk. Rengeteget, de szeretjük egymást.

Addig facebookozok. Azzal legalább elmegy egy kis idő. 'Hogyan töltsük el az időnket úgy, hogy nem csinálunk semmit, mégis csinálunk valamit' című műsorunkat látják. Mintha ólomlábakon járna az idő. 

Ahogy kiléptem a szobámból Brianbe ütköztem.

- Mizu öcsi, mi ez a sietség?

- Brian... ne hívj öcsinek, tudod, hogy utálom.

- Jaj, öcsi, ezer bocs. De mindig is az öcsikém maradsz... - mosolygott Brian.

- Mindegy. Anniehez akarok bemenni, van nála valami jó csaj. Őt akarom megnézni.

- Oh, most már ovisokra hajtasz? Akkor marad az öcsi. Ez nem kérdés! - mondta Brian.

Brian a bátyám. Ő most 20 éves. Én meg 17. Azt mondják, hogy hasonlítunk egymásra... Ez ő.

- Tesó. Ő most tényleg nem ovis. Esküszöm. Majd nézd meg te is, ha nem hiszel nekem.

- Lehet, hogy be is nézek majd. Még meggondolom. Jobb dolgom is van, mint Annie ovis barátnőit nézegetni.

Szokás szerint kopogás nélkül toppantam be Annie szobájába. Megálltam a küszöbön, és a falnak dőltem, hogy lazábbnak tűnjek. 

Már repült is felém egy díszpárna.

- Chris, tűnés! Megmondtam, hogy kopogj, mielőtt bejössz...

blablabla. Üres szavak, hugi, üres szavak. Úgyis a melletted ülő lányt nézem.

- Pofa be, hugi. Inkább mutass be a feltűnően csinos barátnődnek!

Oh igen, ma feltűnően udvarias vagyok... Ezt biztos valami elcsépelt amerikai szerelmes filmből vettem.

Annie barátnője nagyon szép volt. Barna haj, zöldes szemek... Azok a szemek!

 (ez tényleg én vagyok... ne utáljatok... - írói megjegyzés)

- Brit - mutatott rám ezalatt Annie - ő itt Chris, a nagyképű bátyám. Chris - nézett rám, ő itt Brittany. Nem rég jött haza Németországból.

Szóval ezért nem ismerem még.

- Oh, wow, Németország? Du sprechen Deutsch? - nevettem.

Azt hiszem, annyira nem jött be a viccem. Brittany furán nézett rám, de azért elnevette magát.

- Igen, beszélek németül... Csak jobban, mint te - mosolygott.

- Többször is átjöhetnél - mondtam - Ritkán jönnek jó csajok Anniehez. Mindig csak az ovis barátnői. Unalmas, hogy...

Ekkore valaki megfogta a vállam. Brian állt mögöttem.

- Mi unalmas?

- Hát az, hogy folyamatosan Annie ovis barátnőivel találjuk magunkat szemben a házban. Soha nem jön egy jó nő, mint Brittany. 

Brian mintha szoborrá vállt volna. Valami rosszat mondtam? Felváltva néztem Brittanyre és Brianre. Majd Anniere. Mintha valami titok összekötné őket, amiből csak engem hagytak ki? Mi folyik itt?

- Srácok? - kérdeztem.

Semmi. Végül Annie törte meg a csendet. 

Nem akarsz eléggé - 13. fejezet

Brittany

Brian. Brian. Brian. Csak ő jár az eszemben a buli óta...
Valahol egyszer azt hallottam, hogy van az ember életében egy ember, akit soha nem tud elfelejteni. Nekem ő az. Több száz kilométer, és egy másik ország se változtatott ezen. Se az évek. Se a tény, hogy barátnője van. Csak rá tudok gondolni. Szinte belülről öl meg ez az érzés, hogy már nem beszélünk. Hogy nem nevetünk együtt. Hogy nem okoskodik nekem, és nem linkel be kismillió számot. Hiányzik...

Le kell foglalnom magam valamivel, ez így nem mehet tovább. Nem lehetek gyenge, most nem!
De mit csináljak ma? Az állandó Facebookozás (oh igen, durva, a történet elején még iwiw van...oh crap. előző évezred - ez írói megjegyzés volt. danke danke. ) nem megoldás semmire...
Bámultam ki a fejemből, és néztem a rengeteg chatpartneremet... Senki nem ír, én nem írok senkire. Jó ez így.
Áh, a fenébe is kit akarok átverni, dehogy jó ez így. Végre itthon vagyok, történjen már valami.
Melankolikus zenéket hallgatok egyfolytában...
http://youtu.be/qwfX6uSYVI0 (tényleg ez szól, miközben írom ezt a fejezetet - írói megjegyzés)
Ennek se lesz jó vége. Újra szomorúságba, és frusztráltságba taszítom magam?!

Éppen ilyen gondolatokkal volt tele a fejem, amikor felugrott egy kis chatablak a képernyőm alján. Annie?
Édes Istenem. Ő is egyike azoknak akiktől nem búcsúztam el... Vajon milyen lesz vele újra beszélni?

Annie: Szia Brittany. Ezer éve nem beszéltünk.
oh-oh. semmi smiley. ez általában nem jelent jót....
Brittany: Szia :) Hát igen... Nem voltam...
törlés. ezt így nem küldhetem el...
              Szia :) igen, tényleg nagyon régóta nem beszéltünk...
Badumm Brittany. Ügyes húzás. Egy idióta vagy.
Annie: Nem is szóltál, hogy hazajössz. Bár... Ez nem meglepő, hiszen arról se szóltál, hogy elmész... :(
Telitalálat. Ért hozzá a kiscsaj, hogy hogyan érezzem magam pocsékul... Nesze nektek szomorú számok...
Brittany: Nézd, Annie. Az egy gyors döntés volt. És nem a legokosabb... Senkinek nem szóltam... Utálok búcsúzkodni... De minden 'helló' egy 'Viszlát'tal végződik... Gondolom ezt neked sem kell elmagyarázni...
.... síri csend. Várom a választ...
Annie: Sok bepótolni valónk van. Átjössz beszélgetni? Meg mondjuk megnézni egy filmet? Te választasz...
wow. Erre nem számítottam, de egye fene. Úgyis unatkoztam.
Brittany: Fél órán belül nálatok leszek. Az megfelel?
Annie: Tökéletes :)

Az autóban ülve eszméltem rá, hogy éppen Brian háza felé vettem az irányt. Mivel hát testvérek. Jézusom irgalmazz... Brian háza. Brian háza.
Legalább öt percig dekkoltam az autóban a házuk előtt, mire végre rávettem magam, hogy bemenjek. Annie úgy megszorongatott a nappaliban, mint amikor az ember egymagában sír, és csak a plüssállatát tudja magához ölelni. Na ebbe az ölelésbe majdnem megfulladtam...
Brian sehol. Azt hiszem tiszta a terep. Nem mertem felhozni a témát... Csak ültünk egymás mellett, megállás nélkül beszélgettünk, és néztük a filmet. Ja meg tömtük magunkba a chipset.
Annie mégsem neheztelt rám, mint hittem, sőt. Nagyon hiányoztam neki, és azt hitte, már sohasem jövök vissza.
A 'Dear John't néztük... Mégsem én választottam filmet.... A fenébe. Ha rajtam múlt volna, nem ezt néztük volna... Csak egymagamban szeretek sírni... (ez tényleg így van - írói megjegyzés)

Már éppen az elalvás határán voltam, mivel nem kötnek le a szerelmes-csöpögős filmek, (csak ha egyedül vagyok... órákig bőgök rajtuk :$ - B. voltam) amikor egy túlságosan is ismerős hangot hallottam... Brian az? Hirtelen felültem ezzel magamra borítva egy fél zacskó chipset, és vártam.
Annie furcsállva nézett rám... Brittany már megint hülyét csinálsz magadból.
- Miért ültél fel? Olyan jó volt nézni, hogy mindjárt elalszol... Már terveztem, hogy milyen képeket csinálok rólad, olyan esetre, ha meg kéne fenyegetni valamivel - nevetett Annie.
Zavartan néztem rá. Erre most mit mondjak? A bátyád miatt ülök tűkön édes kincsem. A bátyád miatt!!!!
- Jaj nem tudom, úgy éreztem, mintha valami mászna a lábamon... De úgy látszik, tévedtem.

Annie szobájának ajtajában egy magas alak állt. Annie felvette az egyik díszpárnát, és nekidobta.
- Chris, tűnés. Megmondtam, hogy kopogj, mielőtt bejössz. Amúgy is, nem látod, hogy zavarsz?
- Pofa be, hugi. Inkább mutass be a feltűnően csinos barátnődnek!
Brian fiatalabb, és magasabb (talán még helyesebb is - írói megjegyzés ;) ) kiadása állt az ajtóban... Wow. Amikor Chrisről utoljára hallottam, még a kisfiú kategóriába tartozott...
- Brit, ő itt Chris, a nagyképű bátyám... Chris, ő itt Brittany. Nem rég jött haza Németországból.
- Oh, wow, Németország? Du sprechen Deutsch? (wáhháhá. ez minimum egy lájk a rossz németért - B.)
Na jó... Ez sértő, és vicces egyben. Ráadásul nagyon nyomul... Huh, de csibészes mosolya van a srácnak. A fenébe. Jaj de cuki...
- Igen, beszélek németül... Csak jobban mint te... - mosolyogtam.
- Többször is átjöhetnél. Ritkán jönnek jó csajok Anniehez. Mindig csak az ovis barátnői... Unalmas, hogy...
Ekkor Brian lépett a szobába.
- Mi unalmas?




Édes drága, és überimádott olvasóim! Remélem meg vagytok velem elégedve, most nagyon kitettem magamért. Ez a fejezet negyed óra szüleménye, nagyon be voltam most indulva, tele vagyok energiával!
Nagyon izgulok, hogy tetszik-e nektek, amerre halad a történet...
El kell, hogy mondjam, hogy ez most újabb fordulatot vesz, és egy újabb mozzanatot ismerhettek meg az életemből is.

Maradjatok hű olvasóim, én meg maradok a ti meglepetésekkel teli írótok.
Szórjátok szét a híremet. Csak a jót! :) Néhány plusz olvasónak örülnék. Really. Nagyon really. Like. Really.

Szóval.

PeaceAndLove <3

B.

Nem akarsz eléggé - 12. fejezet

Tizenkettedik fejezet – Brian

Január

A fejemben lejátszom az áruházban történteket. Újra és újra. Nem volt még senki, aki valaha ekkor hatással lett volna rám. Nem is értem, hogy hogyan lehetséges ez, még annyi év után is? Mégis. Ő az egyetlen, aki valaha ennyire mélyen megérintett. Nem kéne ezen meglepődnöm.

Hogy eltereljem a gondolataimat, felajánlottam Sandynek, hogy eljárhatnánk gyakrabban bulizni, és ő nem ellenkezett.

Egy közeli diszkóba mentünk. A zene főként a top 50-es számokból áll, és közben techno és electro számokból. Nem épp a kedvencem, de nem bántam már egy kis kikapcsolódást. A DJ pultja előtt táncoltunk Sandyvel, és néhány haverral. Nem vagyok oda a táncolásért, de egy helyben sem fogok állni, ha már egyszer eljöttünk.

- Gyorsan elmegyek a mosdóba – mondta Sandy.

- Persze, csak nyugodtan.

Rálehelt egy csókot a számra, majd ott sem volt. Ahogy körbenéztem az embereken, többnyire mindenki csak vonaglott a zenére, és a többség már nem volt józan. Egy kis idő után meg akadt a szemem egy lányon, akinek göndör haja nagyon is ismerős volt: Riley. Épp egy sráccal táncolt és miután hosszasan
elmerültek egymás tekintetében, a fiú gyengéden megcsókolta, majd újra táncolni kezdtek. Hirtelen Riley meglátott valakit, majd a nyakába ugrott, és megölelte. Barna haj, magas, karcsú alak, ez csak Brittany lehet. Közelebb mentem volna, ha tudom, hogy hogyha a karjaimban tartom, nem lök el magától. A félelmem nagyobb volt, mint a vágy, hogy újra a közelemben tudjam.

Még figyeltem, ahogy beszélnek, majd elköszöntek egymástól, és Brit elindult a mosdók felé. Út közben pont Sandy ment vele szembe. Csak imádkozni tudtam, hogy ne ismerje fel. De látszólag épp hogy csak rátekintett, majd mikor meglátott engem, már messziről mosolygott. Mire újra megtalálhatta volna kíváncsi tekintetem Brittanyt, ő már rég a látóhatáromon kívül volt.

Az este folyamán már csak egyszer véltem látni Őt, amikor egy srác társaságában nevetgélt a kanapén, ahogy régen velem tette. Látszólag nagyon jól szórakozott... Féltékenységet éreztem volna? Össze voltam zavarodva. Tényleg Brian? Még ennyi év után is??? Mi ütött beléd?!


Nagyon sajnálom, hogy ez ilyen rövidre sikeredett, de hát több mint a semmi. Ha nagyon kedves kommentekkel halmoztok el, egy meglepit is kaptok :)))) gyháááá egy újabb fejezet. Maybe?! :)
Imádlak Titeket, és őszintén sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a legújabb fejezetre, de sok gondom volt. Tényleg. Szakítottam a barátommal, meg meghalt a Nagypapám, meg dolgozok mint egy málhás ló... meg mittudoméééén.

<3 PeaceAndLove

Brigitta

Egy 'újabb' díj (WTF?! :O)

Hát ez nagyon cuki :) nagyon örülök neki, és köszönöm, hogy még ennyi kihagyás után is, gondoltok rám, és olvassátok a blogomat :)

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) 
1.Ha lenne sok pénzed mit csinálnál vele?
2.Mi az a 3dolog amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?
3.Hogy képzeled el magad felnőttként?
4. Szerinted mi a legrosszabb, és a legjobb tulajdonságod?
5. Van valami amit megváltoztatnál magadon? (ha igen, mi?)
6. Csak hobbiként tekintesz az írásra, vagy komolyabban foglalkozol vele?
7.Van valóságalapja a történetednek? Mi az?
8.Örülnél, ha valóra válna az, amit írsz? 
9. Hány éves vagy?
10.Ha egy napig az egyik 1D-s srác bőrébe bújhatnál, ki lenne az, és miket tennél?
11. Könyveket olvasol, vagy inkább filmet nézel?


1.) 11 dolog rólam

.) múlt októberben megismertem egy srácot, akit azóta is szeretek - fordulat jön, figyelj! - nem jöttünk össze, már vagy fél éve barátnője van... és nem beszéltem vele azóta, hogy összejöttek.
.) hiányzik...
.) bosszúból kevertem az öccsével. (Ne ítélkezz, szét voltam esve)
.) Az egész nyarat végigdolgoztam. Mármint szó szerint. Nekem most jön a szünet, vasárnap lesz az utolsó munkanapom.
.) a legeslegjobb barátnőmet egyben a testvéremnek is tekintem - nem divatból. Tényleg ő adja a legjobb tanácsokat, és még soha nem hagyott cserben.
.) Madridot tartom a kedvenc városomnak, de csak azért, mert még nem voltam Amerikában... vagy Oroszországban... Oroszország valamiért vonz. Belekóstolnék a Moszkvai éjszakába... :P
.) 18 éves vagyok, és gyakran érzem magam öregnek. Főleg, ha bulizni megyek. Múltkor egy győri egyetemi klubban is 14-15 évesek jöttek szembe. Helló?! Egyetemi klub?! Egyetemisták. Nonszensz.
.) Szarkazmusommal ölni tudok. Mások agysejtjeit legfőképpen. 
.) Városban akarok élni. Nem életem végéig, de legalább addig, amíg fiatal vagyok. Kell a pörgés, megöl az unalom falun.
.) Visszasírom a tavalyi nyarat. Az idei egy katasztrófa volt. EGY EGETRENGETŐ KATASZTRÓFA. Mint egy hurrikán Amerikában... 
.) Szeretem eltúlozni és túllihegni a dolgokat. :D

Most pedig válaszolok a drága Annám (akitől a díjat kaptam) kérdéseire

Kérdések a jelölteknek:

1. Haha ez egy vicces kérdés... Most komolyan?! ... Nem tudom. Vennék egy 69es Ford Mustangot. Meg egy benzinkutat hozzá...
2. Kifogyhatatlan vízforrás, kifogyhatatlan kaja, egy magánrepülőgép pilótával, meg kifogyhatatlan üzemanyaggal. Na erre varrjatok gombot!
3. Már majdnem felnőtt vagyok. Hogy képzelem el magam? Ugyan így fogok kinézni még legalább 20 évig. Aztán szülök két gyereket, amiből három lesz, mivel én egyke vagyok, elválok. Legalább kétszer. Életem végéig élhetnék abból, amit összeszedek a válásokból, de dolgozok, mert kib*szottul sikeres vagyok. Lesz harminc unokám, meg tizenöt dédunokám, aztán eltemetnek. A temetésemen pedig a Guns n Rosestől fog a Knocking on Heaven's door fog szólni. Röviden ennyi.
4. Legrosszabb? Túl sokat beszélek. De csak azok előtt, akiket ismerek... Aztán rohadt nagy hangulatember vagyok. Ez már kettő, érezzétek magatokat megtisztelve. Ja és bunkó tudok lenni. Mint a hét fene. 
 Legjobb? Hűséges barát vagyok. Akik megérdemlik, azokért tűzön vízen át, rám mindig lehet számítani.
5. Szeretnék olyan hasat, mint amilyen Aly Michalkának van... Ja és ha lehet, akkor szeretnék úgy kinézni mint Lana Del Rey. Az a nő maga az erotika.
6. Szeretném azt hinni, hogy komolyabban foglalkozok vele, sőt, meg is tenném, csak nekem kevés a 24 óra. Így tehát jelen pillanatban nem megy valami jól a 'profi' része a dolognak.
7. Van hát. A főszereplő én vagyok. Egy ilyen esetlen naiv kislány, aki mindig próbál a problémái elől menekülni, aztán a végén úgyis szembe kell néznie velük. A srácot pedig Bencének hívják, most lehet úgy 22 éves... Szerelmes voltam mint a... most nem tudok hasonlatot.
8. Nem... nem hozzám illik a srác :) Ehhez kellett egy év, hogy rájöjjek, de arra már el kezdtem írni a történetet (2008ban) és már vége lenne, ha nem kezdtem volna tovább írni. Lehet rossz döntés volt.
9. 18...vén trotty...
10. Louis lennék. vagy Liam. mittudomén megnézném, milyen pasinak lenni... ha értitek mire gondolok ;) kikezdenék az összes csajjal. Csak úgy... Érdekel milyen lehet pasinak lenni. Ti még soha nem gondolkoztatok el ezen?!
11. Könyves vagyok. Egy igazi könyvmoly. És nem vagyok oda a filmekért. Inkább sorozatokat nézek. De ne ilyen José Armandokra meg Rosalindákra gondoljatok... Hanem Pretty Little Liars, meg ilyesmik... CW és ABC Family sorozatokra...

Ez most lehet, hogy szégyen, vagy tré, de senkinek nem olvasom nagyon a blogját... Néha Annának szoktam segíteni, meg az övét követem figyelemmel, de ennyi.... Szóval a többi két 'kérdést' vagy sokkal inkább feladatot inkább kihagynám, jó? Bitte danke.


Még egyszer köszi a díjért :) Ez tényleg cuki. <3 
puszi Nektek, további szép napot!