Káábééé két hónap szünet után újra visszatértem, és motiváltabb vagyok, mint valaha! :)
Remélem tetszeni fognak az új részek!
Puszilok mindenkit!
(ígéretem, és kérésetek szerint Brian szemszöge következik)
******
- Szereted őt? - ismételte csendesen.
- Én... - kezdtem újra. Hezitáltam. Nekem szegezett egy kérdést, ami már engem is hetek óta foglalkoztat.
- Nem tudom - böktem ki végül.
Ekkor újra az ablak felé fordult...
- Nem tudod? - kérdezte - Hogy lehet az, hogy nem tudod? Te vagy együtt vele.
- Kérlek, ne nehezítsd meg ezt nekem - mondtam.
- Én ne nehezítsem meg? - nézett rám ismételten. - Te tetted az utóbbi éveimet elviselhetetlenné. Tudod, hogy hányszor átkoztam azt a percet, amikor elhagytam az országot?
Szavai tőrként szúrtak a szívembe. Zavartan lesütöttem a szemem, és a cipőm orrát néztem.
- Elolvastam a leveleidet. Mindet.
Jól hallottam? Újra ránéztem.
- Miért nem válaszoltál? - kérdeztem halkan.
- Nem bírtam. Tudod hányszor megpróbáltam? - hangja elcsuklott. - De fogalmam se volt, hogy mit írhatnék neked.
- Pedig örültem volna. Talán akkor most minden másképp lenne... - mondtam.
Felállt, és megállt előttem.
- Mit vársz tőlem? Mit mondjak? Mind a ketten hülyék voltunk - tekintetemet le se vettem róla.
- Mondd azt, hogy szerelemből vagy együtt Sandyvel, és én el is tűnök az életedből.
- Tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű...
- Brian - közelebb lépett. - Csak te tudod, hogy mit érzel. Mondd, hogy nem érzel irántam semmit, és akkor nincs miről beszélnünk.
Hirtelen ötlettől és vágytól vezérelve elkaptam a kezét, és magamhoz húztam. Arcunk csak centiméterekre volt egymástól, Brittany meleg leheletét éreztem a bőrömön. Kirázott a hideg.
- Tudod, hogy mindennél jobban vágyom rád - mondtam vággyal teli hangon.
- Héé, kértek teá.... wow...
Gyorsan elléptünk egymástól, és zavartan lesütöttük a szemünket.
- Megzavartam valamit? - mondta Chris.
- Nem, nem, dehogy - hadarta Brittany. Összeszedte a cuccait.
- Én nem vagyok szomjas - mondtam ridegen.
- Brian, ne már, gyere te is - noszogatott Chris.
- Dolgom van...
Christ kikerülve besiettem a szobámba.
Hogy lehetek ilyen hülye? Elengedni egy ilyen lányt? Brian, ez komoly? Áhh. El sem hiszem...
Még órákon keresztül ültem a szobámban. Önvádaskodással töltött, kemény, igaz órák voltak ezek.
Mérlegeltem. Újra és újra. Egy óriási Sandy vs. Brittany harc dúlt a fejemben. A szívem már döntött. Már csak a józan észt kellett meggyőznöm ennek az érvnek az igazáról.
Viharok dúltak bennem. Gondolatok kavarogtak. Egyre csak egyre jobban. Addig, amíg már annyira fájt a fejem, hogy nem bírtam tovább.
******
Ahogy kinyitottam a szemem, sötét volt. Elaludtam volna?
Felkászálódtam az ágyból, felkapcsoltam a villanyt. Amint kiléptem a szobám ajtaján, Sandybe ütköztem. A fenébe, elfelejtettem, hogy ma átjön.
- Sandy, hát te? - próbáltam meglepettnek tűnni.
- Neked is szia - mondta gúnyosan. Hát lehetne ennél 'elbűvölőbb'?
- Tudod, hogy értem - igyekeztem rövidre fogni.
- Gondoltam meglátogatom a szerelmemet - nyakam köré fonta kezeit, és közelebb jött - Nem hiányoztam? - mondta csábosan.
Uhh. Már csak ez hiányzott. Lehámoztam a kezeit a nyakamról.
- Nézd Sandy. Pont erről akartam veled beszélni... Szerintem szüneteltetni kéne ezt kettőnk között.
Szemei tágra nyíltak, frusztrált arckifejezéssel nézett rám.
- Drágám, biztos jól vagy? Nem vagy beteg? - mosolyodott el, és a homlokomra tette a kezét, hogy megnézze, nincs-e lázam.
Lesöpörtem a kezét a homlokomról, és komoly tekintettel néztem rá.
- Én ezt komolyan gondolom. Időre van szükségem, hogy átgondolhassam, mit is érzek.
- Hát te nem vagy normális! - kiáltott rám - hívj fel, ha valami normális dolgot is ki tudsz nyögni. Szünetet tartani. Megőrült! - hőbörgött, miközben ment le a lépcsőn az emeletről.
Hatalmas ajtócsattanással már itt sem volt.
Végre. Talán most szabadulok egy kis időre...
*kopogás az ajtón*
- Bejöhetek? - Christ hallottam.
- Gyere öcsi... - mondtam fáradtan.
- Na mi a szitu? Mi volt ez Sandyvel?... Meg aztán Brittanyvel? Mi folyik itt?
- Túl sokat kérdezel...
- Tudod, hogy kíváncsi vagyok - mosolygott sunyin.
...
******
Kezdetnek legyen elég ennyi. :) Remélem tetszett, és most már nem foglak Titeket hanyagolni. Ígérem! Csak tényleg, semmi szociális életem nincs, egyfolytában tanulnom kell, aki követ twitteren, az tudhatja. Legtöbb tweet suliról szól.
De nagyon szeretlek Titeket, kérlek, ne hagyjatok cserben!
A héten még lesz új rész, ez ezer százalék!
Nagyon szépen köszönöm Annának, a http://onedirectionandanne.blogspot.hu/ írójának! Egy Isten vagy! Köszönöm a támogatást, amit Tőled kapok! Imádat van!
www.twitter.com/BrigittaLukacs - követésem kifejezetten ajánlott.
PeaceAndLove <3
B.
